1998-ban a TED-en beszélt Billy Graham. Csodálja a technológiát, ami alkalmas arra, hogy jobbá tegyek az életeket és a világot - de azt mondja, hogy a gonosz, a szenvedés és a halál csak akkor ér véget, ha a világ elfogadja Krisztust.Billy Graham
Billy Graham szó szerint vette a Márk 16:15-ben szereplő igét. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtésnek.” Graham több embernek hirdette az Evangéliumot, mint bárki más a történelemben. Közel 215 millióra tehető aki élőben látta és hallotta őt 185 országban. Ezek mellett százmilliókhoz jutott el televízión és rádión keresztül. 12 amerikai elnök személyes tanácsadója volt. Ő volt, aki először beszélt nyilvánosan, tömegek előtt a vasfüggönyön túl, az akkori Szovjetunióba és Magyarországon is.
A magyar felirat bekapcsolása:
- kattints a piros „View subtitles”-re
- majd a megjelenő menüből válaszd ki a „Hungarian”-t
- és csak ezután indítsd el a bal alsó sarokban lévő gombbal
forrás: TED
A videó szövege:
Mint lelkész el tudják képzelni, mennyire furcsán érzem magam itt. Mint egy partra vetett hal, vagy mint egy bagoly, ami nem a levegőben van.
San Josében prédikáltam valamikor, és egy barátom Mark Kvamme, aki segített bemutatni engem a konferencia számára, elhozott jó néhány cégvezetőt, és vezetőt különböző Szilicium-Vögy-beli cégektől, hogy együtt reggelizzenek velem, vagy én velük. Nagyon beindított. És olyan – igazi szemfelnyitó tapasztalat volt hallani őket arról a világról, ami ezután következik a technológia és a tudomány segítségével. Tudom, hogy közel vagyunk már a konferencia végéhez, és lehet vannak, akik azon gondolkodnak önök között, hogy kerül ide egy előadó a vallás területéről. Erre igazán Richard tudna válaszolni, mert ő döntött így.
Néhány évvel ezelőtt Philadelphiában, egy liftben éppen lefelé mentünk. Egy konferenciára készültem beszéddel, amit a hotelben tartottak. A liftben egy férfi azt mondja: "Úgy hallottam, Billy Graham itt száll meg a hotelben." Egy másik férfi felém nézett és hozzá tette, "Igen, tényleg itt van. Éppen itt van ő is a liftben." A másik férfi jól végigmért vagy 10 másodpercen keresztül, és ennyit mondott: "A mindenit, mekkora csalódás!"
Remélem - nem így fogják érezni azt a pár percet velem és nem lesz nagy csalódás mindazok után a nagyszerű beszédek után, amiket hallottak, és amiket én is tervezek meghallgatni. Repülőgépen utaztam néhány évvel ezelőtt a keleti parton, és velem átellenben Charlotte (North Carolina állam) polgármestere ült. John Belknek hívták. Vannak, akik ismerik. Aztán ott volt egy részeg ember is, aki két-háromszor is felkelt a székéből, és mindenkit fel is bosszantott azzal, amivel próbálkozott, megpaskolta a légikisasszonyt, és csipkedte, amint az elhaladt mellette, mindenkit felbosszantott. Végül John Belk megszólalt: "Tudja, hogy ki ül mellettem?" A férfi azt mondta, "Nem, ki?" Azt mondja, "Billy Graham, a prédikátor." "Nem mondja!" Aztán odafordult hozzám, és azt mondta: "Tegyétek oda!" "A prédikációi igen sokat segítettek nekem!"
Azt gondolom ez igaz sok ezer ember esetében.
Tudom, hogy amint a jövőbe tekintettek, és ahogy hallottuk ennek egy részét itt ma este, szeretnék én is abban a korban élni, és meglátni, hogy mivé lesz. De nem fogok, mert 80 éves vagyok, ez a 80. évem, és tudom, hogy rövid már az időm. Trombózisos mindkét lábam, és ez az oka, hogy segítségre volt szükségem, hogy feljöjjek a színpadra., mert Parkinson kóros is vagyok ráadásul és még vannak más problémáim is, amikről nem fogok beszélni.
De nem ez az első eset, hogy technikai forradalom történt a történelemben. Voltak már ilyenek. És egy ilyenről szeretnék most beszélni. Volt egy generáció Izráel népének életében, amely egy óriási és drámai változást élt meg, ami a Közel Kelet egyik meghatározó hatalmává tette őket. Egy Dávid nevű férfi került trónra, és Dávid király generációjának egyik nagy vezetőjévé érett. Nagyszerű vezető volt. Isten jóakarata volt vele. Tehetséges költő, filozófus, író, katona, olyan katonai stratégiával, amit az emberek még ma is tanulmányoznak.
De két évszázaddal Dávid előtt, a Hittiták felfedezték a vasöntés és feldolgozás titkát, amely tudás lassan szétterjedt. De nem engedték meg az Izráeliek számára, hogy hozzájussanak ehhez a technológiához. De Dávid megváltoztatta ezt, és bevezette Izráelt a vaskorba. És a Biblia leírja, hogy komoly vaskészleteket halmozott fel, amelyeket az archeológusok meg is találtak a mai Palesztína területén, bizonyítékát adva annak a generációnak. Most már a durva szerszámok helyett, amelyek kövekből és botokból készültek, Izráelnek vasekéi, sarlói, kapái és fegyverei voltak. És egy generáció leforgása alatt Izráel teljesen megváltozott. A vas bevezetésének bizonyos értelemben, hasonló hatása volt, mint a mikrocsipnek van a mi generációnkra. És Dávid arra jött rá, hogy vannak olyan problémák, amiket a technológia nem tudott megoldani.
Még egy csomó probléma megmaradt. És ezek máig itt vannak, és Önök sem oldották meg ezeket,és nem hallottam senkit itt, aki erről beszélt volna. Hogyan oldhatjuk meg ezeket a problémákat, amelyeket említeni szeretnék? Az első, amit Dávid meglátott, az emberi gonoszság. Honnan jön? Hogyan oldjuk meg? Újra és újra a Zsoltárok könyvében, amelyről Gladstone azt mondta a világ legnagyszerűbb könyve, Dávid leírja az emberiség gonoszságát. És mégis azt mondja: "Ő helyreállítja a lelkemet." Gondoltak már arra, milyen ellentmondásosak vagyunk? Egyrészt megoldhatjuk az univerzum legmélyebb titkait és drámai módon kiterjeszthetjük a technológia határait, mint ahogy ezt ez a konferencia is egyértelműen illusztrálja. Belátunk a tenger mélyére, akár 4,5 kilométer mélyen, vagy galaxisokba milliárd évekre a távoli jövőben.
De másrészt, valami rossz. Csatahajóink, katonáink, ott vannak a fronton és készek arra, hogy háborúba lépjenek Irakban. Mi okozza ezt? Miért vannak ezek a háborúk minden generációban, és a világ minden táján? És a forradalmak? Nem tudunk kijönni az emberekkel, még a saját családunkkal sem. Ott találjuk magunkat bénító, önpusztító szokásaink fogságában. Rasszizmus, igazságtalanság és erőszak söpör végig a világunkon, tragikus aratását hozzák a halálnak és szívfájdalomnak. Még a legkifinomultabbak is közülünk erőtlenek, hogy kitörjenek ebből a körből. Szeretnék látni egy jövőbe látót, hogy megoldja. Vagy valaki mást, egy technikai zsenit, hogy dolgozzon ezen. Hogyan változtathatjuk meg az embert, hogy ne hazudjon és csaljon, és ne legyenek az újságjaink olyan történetekkel tele hogy az üzletben csalás történt vagy éppen a sportban vagy bárhol?
A Biblia azt mondja, hogy a probléma belül van, a szívünkben és a lelkünkben. A problémánk, hogy el vagyunk választva a Teremtőnktől, akit Istennek hívunk. És szükségünk van rá, hogy a lelkünk helyreálljon, amit csak Isten tud megtenni. Jézus azt mondta, "A szívünkből származnak a bűnös gondolatok: gyilkosság, szexuális erkölcstelenséglopás, hamis tanúzás, rágalmazás." Bertrand Russell brit filozófus nem volt vallásos ember, de azt mondta, "A szívünkben van a gonoszság, és a szívünkből kell eltávolítani." Albert Einstein --Valakivel beszélgettem, amikor a Princeton egyetemen beszéltem, és találkoztam Einstein úrral. Nem volt doktori fokozata, mert azt mondta senki sem eléggé felkészült arra, hogy neki adjon.
Ő tette ezt a kijelentést. Azt mondta: "Könnyebb megtisztítani a plutóniumot, mint megtisztítani az ember gonosz lelkét." És sokan Önök közül, biztos vagyok benne, gondoltak már erre és tanácstalanok miatta. Láttak embereket, akik hasznos technikai felfedezéseket tettek, mint az Internet, amiről ma este is hallottunk, és valami rosszá változtatják. Briliáns emberek számítógépes vírusokat írnak, amelyek tönkretesznek számítógépes rendszereket. Az Oklahoma Cityben történt robbantás egyszerű technológia volt, amit borzasztó módon használtak. A probléma nem a technológia. A probléma az ember vagy az emberek, akik használják. Dávid király azt mondta és ő ismerte saját lelkének a mélységeit. Nem tudott megszabadulni a saját személyes problémáitól és személyes gonoszságától, amiben ott volt a gyilkosság és a házasságtörés. Mégis, Dávid király kereste Isten megbocsátását. és azt mondta: "Te helyre tudod állítani a lelkemet."
Látják, a Biblia azt mondja, mi többek vagyunk, mint test és elme. Lelkünk is van. Van valami bennünk, ami túl megy azon, amit megérhetünk. Ez az a részünk, ami vágyik Isten után, valami többre, mint amit a technológiában találhatunk. A lelked egy olyan részed, ami sóvárog az élet értelmére, és amely keres valamit ez életen túl. Ez az a részünk, ami sóvárog Isten után. Fiatal embereket találok szerte a világon és keresnek valamit. Nem tudják igazából mi az. Sok egyetemen beszéltem már, és sok olyan alkalom volt, hogy kérdéseket tehettek fel, akár a Cambridge, akár a Harvard akár az Oxford Egyetemen. Beszéltem mindezeken az egyetemeken. A Harvardra megyek körülbelül három vagy négy -- nem, körülbelül két hónap múlva, hogy egy előadást tartsak. És meg fogják kérdezni ugyanazokat a kérdéseket, amiket megkérdeztek azokkal az alkalmakkor. Ezek a kérdések lesznek: Honnan jöttem? Miért vagyok itt? Hová tartok? Miről szól az élet? Miért vagyok itt?
Még ha nincs is semmilyen vallásos hited, vannak esetek, amikor arra gondolunk, hogy van valami más. Thomas Edison azt mondta: "Amikor látod mindazt, ami a tudomány világában történik, és a világegyetem életében, nem tagadhatod, hogy van egy kapitány a hajóhídon." Emlékszem, egy alkalommal Gorbacsov felesége mellett ültem a Fehér Házban egy vacsorán. Elmentem Dobrinyin nagykövet úrhoz, akit nagyon jól ismerek, és több alkalommal voltam Oroszországban a kommunisták ideje alatt, és olyan nagy szabadságot adtak nekem, amire nem is számítottam. És jól ismertem Dobrinyin urat, és azt mondtam: "Gorbacsov felesége mellett fogok ma este ülni. Miről beszélgessek vele?" Meglepett a válaszával. Azt mondta: "Beszélgessenek a vallásról és filozófiáról. Ez az, ami igazán érdekli."Egy kicsit meglepődtem, de azon az estén erről beszélgettünk, és egy nagyon érdekes beszélgetésünk volt, miután Gorbacsov felesége azt mondta, "Tudja, én ateista vagyok, de tudom, hogy van valami ott fent, ami nagyobb nálunk."
A második probléma, amiről Dávid király felismerte, hogy nem tudja megoldani, az emberi szenvedés problémája. A Biblia legrégibb könyve Jób könyve, és azt mondja, "A férfi bajba születik, mint ahogy a gólya felfelé repül." Igen, persze a tudomány sokat tett a szenvedés bizonyos típusainak visszaszorításáért. De én - néhány hónapon belül 80 éves leszek. Elismerem, nagyon hálás vagyok azért a sok egészségügyi találmányért, ami viszonylag jó egészségben tartott eddigi éveimben. A doktoraim a Mayo klinikán azt javasolták, hogy ne jöjjek el erre az útra, hogy itt legyek. Közel négy hónapja nem beszéltem sehol. És ha olyan sokat beszél valaki, mint én, három-négyszer egy nap, akkor berozsdásodik. Ezért használom ezt a pódiumot és a jegyzeteimet. Amikor a televízióban hallanak vagy máshol, improvizálok. Nem olvasok. Soha nem olvasok fel egy beszédet. Soha nem olvasok egy beszédet vagy tanítást. Improvizálva beszélek. De ma este hoztam jegyzeteket, hogyha felejteni kezdenék, ami előfordul velem néha, legyen mihez nyúlnom.
De még itt köztünk is, a leginkább - a leginkább fejlett társadalmában a földnek, van nélkülözés. Vannak családok, amelyek önpusztító módon élnek, barátok, akik elárulnak minket. Elhordozhatatlan pszichikai nyomás nehezedik sokszor ránk. Soha nem találkoztam olyan személlyel a világon, akinek ne lettek volna problémái vagy aggodalmai. Miért szenvedünk? Nagyon régi kérdés, amit nem tudtunk megválaszolni. Mégis Dávid, újra és újra azt mondja, hogy oda fordul Istenhez. Azt mondta: "Az Úr az én pásztorom." És végül az utolsó probléma, amiről Dávid tudta, hogy nem tudja megoldani: a halál problémája. Sokan megjegyezték már, hogy a halál a mi generációnk tiltott témája. A legtöbb ember úgy él, mintha soha nem kellene majd meghalniuk. A technológia is hozzájárul a mítoszhoz, miszerint irányíthatjuk a halandóságunkat. Képernyőkön láthatjuk az embereket. Marilyn Monroe éppen olyan gyönyörű a képernyőkön, mint amilyen személyesen volt, és sok fiatalember azt gondolhatja, hogy még mindig él. Nem tudják, hogy már halott. Vagy épen Clark Gable, vagy bárki más. A régi csillagok. Újra életre kelnek. És éppen annyira éppen annyira jól néznek ki a képernyőkön, mint amilyenek személyesen voltak. De a halál elkerülhetetlen.
A Kongresszus egy közös ülésén beszéltem nem olyan régen, a múlt évben. És abban a szobában találkoztunk, a szobor szobában -- körülbelül 300-an voltak jelen. Azt mondtam: "Van valami ami közös bennünk ebben a szobában, mindannyiunknak, akár Republikánusok, akár Demokraták vagyunk, vagy bárki." "Mindannyian meg fogunk halni." És ez közös minden nagy emberrel, aki csak valaha élt és most lenéznek ránk. Ezt sokszor nagyon nehezen értik meg a fiatalok. Nehezen értik meg, hogy ők is meg fognak halni majd. Ahogy az ősi író írta a Prédikátor könyvében, Minden egyes tevékenységnek meg van az ideje. Megvan az ideje a születésnek, megvan az ideje a halálnak. Jó néhány híres ember halálos ágya mellett álltam már, akiket ismernének. Beszélgettem velük. Láttam őket az agónia pillanataiban, amikor holtra voltak ijedve. És mégis néhány évvel korábban, a halál át sem futott a gondolataikon.
A múlt héten beszéltem egy nővel, akinek az apja egy híres doktor volt. A nő elmondta, hogy az apja soha nem gondolt Istenre, nem beszélt róla, nem hitt benne. Ateista volt. De aztán, amikor közeledett a halálhoz, felült az ágyban egy nap, és megkérdezte a nővért, hogy beszélhetne-e a lelkésszel. És azt mondta, életében először végre rágondolt az elkerülhetetlenre, és Istenre. Van Isten? Néhány évvel ezelőtt egy egyetemista kérdezte meg tőlem:"Mi a legnagyobb meglepetés az életében?" Azt válaszoltam, a legnagyobb meglepetés az életben az élet rövidsége. Annyira gyorsan eltelik. De nem kellene ennek így lennie. Werner von Braun, a II. Világháború lecsengése után monda: "A tudomány és a vallás nem kibékíthetetlenek. Éppen ellenkezőleg, testvérek." Ő személyesen magára is értette ezt. Nagyon jól ismertem Dr. von Braunt-t, Ő mondta: "Számomra csak azt mondhatom, hogy a kozmosz nagyszerűsége arra szolgál, hogy igazolja a Teremtőbe vetett hitünk bizonyosságát."Azt is mondta: "Abban a keresésben, hogy Isten megismerjük, úgy hiszem, hogy Jézus Krisztus élete kell, hogy legyen a figyelmünk és inspirációnk középpontjában. Életének és feltámadásának valósága az emberiség reménysége."
Sokat beszéltem Németországban és Franciaországban és a világ más részein -- 105 országban beszéltem már. Egy napon meghívtak látogatóba Adenauer kancellárhoz, akire úgy néztük fel, mint a modern Németország megalapítójára. a háború óta. Egy alkalommal azt mondta nekem. "Fiatalember", mondta. "Hisz Jézus Krisztus feltámadásában?" "Azt mondtam: Igen, Uram!" Azt válaszolta: "én is" "Amikor elhagyom a hivatalomat, azzal fogom tölteni az időmet, hogy egy könyvet írjak arról, hogy miért támadt fel Jézus Krisztus, és hogy miért annyira fontos hinni ezt. Alexander Szolzsenyicin valamelyik drámájában bemutat egy embert, aki miközben haldoklik, így fordul az ágya körül állókhoz: A pillanat, amikor nagyon szörnyű megbánást érezni, az, amikor éppen haldoklunk."Hogyan kell ahhoz élnünk, hogy ne kelljen dolgokat megbánnunk az életünkből?
Blaise Pascal feltette ugyanezt a kérdést a 17. században, Franciaországban. Pascalt a modern civilizáció építészének is nevezték. Kiemelkedő tudós volt a matematika határait feszegette, már tinédzserként is. Sokan úgy tekintenek rá, mint a valószínűség számítás alapítójára, és az első számítógép modell megalkotójára. És biztosan mindannyian tudják, hogy egy számítógépe nyelvet is elneveztek róla. Pascalt nagyon mélyen foglalkoztatták az emberi dilemmák, mint a gonoszság, a szenvedés és a halál. Megdöbbentette az a jelenség, amiről beszélek most: az emberek különleges magasságokat képesek elérni a tudomány, a művészetek, az emberi vállalkozások területén, ugyanakkor tele vannak haraggal, képmutatással, és akár önutálattal. Pascal úgy tekintett ránk, emberekre, mint a zsenialitás és önmegtévesztés keverékére. 1654. november 23-án, Pascal egy valódi vallásos élményen ment keresztül. A naplójába ezeket a szavakat írta le: "Alávetem magamat teljesen Jézus Krisztusnak az én Megváltómnak."
Egy francia történész az mondta két évszázaddal később, "Ritka, hogy egy ilyen hatalmas intellektus ilyen alázattal veti alá magát Jézus Krisztus hatalmának." Pascal elhitte, hogy Isten kegyelme és szeretete nem csak vissza tud minket hozni a harmóniába, de azt is elhitte, hogy a bűnei és hibái megbocsáttatnak, és amikor meghal, akkor egy olyan helyre tart, amit mennynek neveznek. Olyan módon tapasztalta meg ezt, amit túlmegy a tudományos megfigyelésen és érvelésen. Valaki így öntötte ezt a jól ismert szavakba: "A szívnek megvannak azok az érvei amelyekről a ész nem is tud."
Hasonlóan jól ismert Pascal Próbája. Tulajdonképpen azt mondta: "Ha Istenre fogadsz,és kinyitod magad az Ő szeretetének, semmit sem veszítesz, még ha kiderül is, hogy nem volt igazad. Míg ha arra fogadsz, hogy nincs Isten, akkor mindent elveszíthetsz ebben és az eljövendő világban egyaránt." Pascal számára a tudományos tudás elhalványult az Isten ismerete mellett. Isten ismerete túlment mindenen, ami valaha is eszébe jutott. Kész volt arra, hogy találkozzon vele, amikor 39 évesen meghalt. Dávid király 70 évig élt, ami hosszúnak számított akkoriban. De neki is szembe kellett nézni a halállal. Ekkor írta ezeket a sorokat:"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy."
Ez volt Dávid válasza az általam felvetett 3 dilemmára: a gonoszság, a szenvedés és a halál kérdésére. A tiéd is lehet ez, ha az élő Istent keresed és megengeded neki, hogy betöltse az életedet és reményt adjon a jövőre nézve. Amikor 17 éves voltam, North-Carolina államban születtem és nevelkedtem. Minden reggel teheneket fejtem, és minden este ugyanazokat a teheneket kellett megint csak megfejnem, amikor hazaérkeztem az iskolából. 20 tehenünk volt, amikért én voltam a felelős. A farmon dolgoztam és próbáltam lépést tartani a tanulmányaimban is. Nem voltak túl jó jegyeim az iskolában. A főiskolán sem voltam túl jó tanuló, amíg valami nem történt a szívemben.
Egy nap, szemtől szembe találkoztam Krisztussal. Azt mondta: "Én vagyok az út, az igazság és az élet." El tudod ezt képzelni? "Én vagyok az igazság. Én vagyok az igazság megtestesítője." Vagy hazug volt. Vagy őrült. Vagy tényleg az volt, akinek mondta magát. Melyik volt a három közül? Döntést kellett hoznom. Nem tudtam bebizonyítani. Nem tudtam elvinni egy laboratóriumba, hogy kísérletben igazolhassam. De hittel azt mondtam, hogy hiszek neki. És bejött a szívembe. És megváltoztatta az életemet. És most kész vagyok, amikor meghallom a hívását, hogy elmenjek Isten jelenlétébe. Köszönöm szépen, és Isten áldjon mindenkit!
Köszönöm a lehetőséget. Nagyszerű volt.
