Ahogy sétált a folyó mentén, megrezdült mögötte a bokor. Megfordult, hogy lássa mi az. Hát egy óriási grizlimedvét látott maga felé rohanni. Amilyen gyorsan csak tudott, felfutott az ösvényen. Hátra nézve látta, hogy a medve közeledik hozzá. Mikor újra hátra nézett látta, hogy a medve egyre csak közeledik. Egyszer csak megbotlott és elesett. Meg akart fordulni és felállni, de ekkor a medve már közvetlenül fölötte állt, bal mancsával nyúlt utána, a jobbat pedig emelte, hogy lecsapjon.
Ebben a pillanatban az ateista felkiáltott:
- Istenem, segíts!
Az idő megállt. A medve megdermedt. Az erdő elnémult.
Nagy fényesség támadt, és egy hang hallatszott az égből:
- Te tagadod a létezésemet, azt tanítod másoknak, hogy én nem létezem, a teremtésről pedig azt állítod hogy az egy kozmikus véletlen. Azt várod, hogy kisegítselek ebből a szorult helyzetből? Tehát akkor már hiszel bennem?
Az ateista közvetlenül a fénybe nézett és így szólt:
- Képmutató lennék, ha most azt kérném, hogy kezelj úgy, mintha hívő lennék, de esetleg nem lehetne, hogy a medve legyen keresztény?
- Rendben van - mondta a hang.
A fény eltűnt. Az erdő újra megelevenedett. A medve leengedte jobb mancsát, és mancsait összekulcsolva, fejét előre hajtva így szólt:
- Uram köszönöm, hogy te gondoskodsz rólam, kérlek, áldd meg a mai ebédemet. Jézus nevében, Ámen.”
