Imádkozol-e valamiért úgy, hogy még nem látod az eredményét? És tisztelettel bánsz az emberekkel? A következő tanításban Joyce Meyer arról fog beszélni, hogy miért függ össze egymással ez a két dolog.
Feliratos változat:
A szavazás végeredménye az lett, hogy fele-fele arányban szeretitek a feliratos és az alámondásos változatot, tehát továbbra is olvashatjátok Joyce Meyert.
A felirat a Charis TV fordításának a felhasználásával készült
Alámondásos változat:
Tehát, hogy is állsz a szeretetben járással? Beszéljünk erről. Olvasd el az 1.János 3:21-et. Tanulmányozod a szeretetet? Minek a tanulmányozásával töltöd az idődet? Mindig a siker, és az anyagi áldás témakörét tanulmányozod? A szeretetet is kell. Ha szeretetben jársz, akkor sikeres leszel. Ha szeretetben jársz, akkor az Isten áldásaival lesz tele az életed. Tudod mit? Amikor imádkozol, az ajtót nyit Isten számára. Az imáidnak azonban hatásosnak kell lenniük. Hittel kell imádkoznod, de a hited nem fog működni, ha nem jársz szeretetben. Időnként, ha nem működnek ezek az alapelvek, akkor elég bátraknak kell lennünk megkérdezni, hogy „Istenem, miért nem működik ez?”
Tudjátok, sok évvel ezelőtt én már szolgálatban voltam, és már sokfelé utaztam. Sokat voltam a rádióban. De nem voltam boldog. Kíváncsi vagyok hány keresztény merné bevallani, hogy „Tudod mit? Értem miről beszélsz, én sem vagyok boldog.” Állandóan elégedetlen voltam. Mindig vártam valamit, ami majd boldoggá tesz, és nem értettem, hogy mi volt a gond. Ahogy elkezdtem igazán Istenhez kiáltani, rájöttem, hogy nem egy másik ruha hiányzott. Nem egy másik nyaralás. Nem az kellett, hogy Dave ne járjon golfozni. Vagy, hogy többé ne nézzen focit. Ezek voltak azok, amikről azt hittem, hogy hiányoztak a boldogságomhoz.
Nem tudsz elfutni előlük. Isten azonban azt akarja, hogy irgalmasak legyünk velük, hogy szeretetben járjunk, hamar megbocsássunk, és ne sértődjünk meg könnyedén. Már biztosan ti is hallottátok mindezt, de elmondhatom nektek az igazságot? Valószínűleg több olyan ember van ma itt, aki mérges valakire, mint olyan, aki nem. Azért mondok ilyet, mert én sokszor felmértem ezt. Időnként gyülekezetekbe is meghívnak beszélni, és ez az egyik üzenet, amiről mindig beszélek, ami a szeretetben járásról szól, mert úgy érzem, hogy az embereknek nagyon fontos ezt megérteniük. A többi keresztény dolgot mind meg tudjuk tenni. De tudjátok mit?
Dave pedig mit csinált eközben? (horkol) És én mit csináltam? A matrac szélén aludtam, miközben megfagytam, „jaj, olyan mérges vagyok rá...” Másnap mikor felkeltem, ő jól érezte magát, nekem meg fejfájásom, nyakfájásom és hátfájásom volt, és semmit sem aludtam. Na akkor kinek ártottam? Magamnak! Ennél okosabbnak kell lennünk, hogy ne ártsunk magunknak olyan butaságokkal, amik amúgy sem oldanak meg semmit.
A minap egy valamivel korábbi időszak feljegyzéseit olvastam a naplómban. Én olyasvalaki vagyok, aki szereti reggelente leírni, hogy mi folyik épp az életében. Szóval egy néhány hónappal korábbi bejegyzést olvastam, és volt egy nap, amikor azt írtam, hogy „Te jó ég, Dave és én nagyon összevitatkoztunk ma. Nagyon felmérgesített, bla-bla-bla.” És annyira örültem, mert most nem emlékeztem, hogy min vitatkoztunk. Arra gondoltam, „Isten tényleg megváltoztatott.” Mert próbáltam visszaemlékezni, de nem tudtam. És hadd mondjam azt, hogy 30 évvel ezelőtt bizony emlékeztem volna. Ez mindent megmagyaráz, nem kell tovább ecsetelnem.
Isten megbocsát nekünk, ezért mi is megbocsáthatunk másoknak. Az egyik dicsőítő dal arról szólt ma, hogy „Megbocsátottál, ezért én is meg tudok bocsátani.” Isten nem kéri, hogy olyat adj, amit te nem kaptál. Ő szeretetet ad neked, ezért te is szerethetsz másokat. Ő irgalmat ad neked, ezért te is irgalmat mutathatsz mások felé. Mi úgy jövünk hozzá, mint akik csődbe mentek.
Jót tenne neked, ha a jövőben te is így tennél. Nyisd ki a szádat és mond azt: „Sajnálom gonosz, nem csinálom ezt.” Arra is rájöttem, hogy ha Dave-el összevitatkozunk, akkor minél hamarabb kezdek újra beszélni hozzá, annál könnyebb.
Beszélhetnénk erről? Mert Istennek nem kedves ez, ne legyen köztünk feszültség.” Tudjátok, engem annyira elszomorít az, ahogyan a keresztények élnek, és még jobban elszomorít az a zűrzavar, amit a gyülekezetekben látok. A kórus tagok mérgesek a dicsőítés vezetőre. A vezetők mérgesek a pásztorra. A gyülekezeti tagoknak nem tetszik, amilyenre lefestették a bejárati ajtót. Nem tetszik nekik az alkalom hossza, és nem tetszik nekik az új parkoló, bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla bla-bla-bla.
Legyetek boldogok. Örüljetek, hogy van hová menni. Miért gondolod, hogy te jobb munkát végeznél, ha te irányítanád a gyülekezetet? „Nos, a helyükben én ezt tenném, azt meg nem.” Fogalmad sincs, hogy mit tennél, és nem vagy a helyükben, úgyhogy ezt fejezd be. Elképesztő, hogy mennyivel több panaszlevelet kapunk annál, mint amennyi pozitív tartalmú levelet. Mert megváltoztattam a műsorokat a TV-n. De én akartam ezt. Ez az én műsorom.
Felvettem valakit, aki megtervezte ezt. Mert szeretném elérni a fiatalabb generációt, és ezért törekszem egy kicsit modernebb hangvételre. És ha tudni akarjátok az igazságot, azon igyekszem, hogy az adások kevésbé tűnjenek vallásosnak. „De miért tennél ilyet? Te egy keresztény előadó vagy.” Azért, mert a világ kiábrándult a vallásból. És azt akarom, hogy elég hosszú ideig hallgassanak mielőtt rájönnének, hogy ki is vagyok, hogy mire rájönnek, addigra Isten megváltoztassa az életüket. Mint ahogy azzal a férfival történt, akinek tegnap hallottátok a bizonyságát.
És ha tudni akarjátok az igazságot, nekem ugyan tetszik az új műsor, de nem annyira mint a korábbi, mert én szerettem az elegáns dolgokat... mindazt, ami a korábbiakban volt. De én nem akarom azt, hogy a fiatalok ne tudjanak azonosulni velem. Nem akarom, hogy rám nézzenek és azt mondják, oh, ez egy öreg csont akinek fogalma sincs, hogy mi megy ma a világban. És azért kaptam pár jó visszajelzést is. Például megváltoztattam kicsit az öltözködésemet. És valaki azt írta, „Tudjátok, én fiatal vagyok...” Ez egy 20-as éveiben járó fiatalember volt, és azt mondta „szeretem Joyce-t, és sokat tanultam tőle, mindig őt hallgatom. Amikor rájöttem, hogy azért változtatta meg az öltözködését, hogy jobban kapcsolódni tudjon a fiatalabb generációhoz, akkor úgy éreztem, hogy szeret minket, és elég fontosak vagyunk neki ahhoz, hogy megtegye ezt.” Tudjátok, mi nem mindig tehetjük azt, vagy kaphatjuk meg azt, amit szeretünk. Volt pár ember, aki azt írta: „Nem tetszik az új műsor. A régi jobban tetszett.” Nos, sajnálom. Most akkor a műsor kedvéért nézel engem, vagy a tanítás miatt?
És tudjátok mit? Ez is mind a szeretetben járás témaköréhez tartozik. Ha állandóan hibát keresel és leveleket irogatsz embereknek, hogy megmondd, ami nem tetszik, akkor az nem szeretetben járás. Persze, ha tévedésben vagyok, és valaki úgy érzi, hogy teológiailag elcsúsztam, és ez tényleg fontos kérdés, akkor igen, mondja meg, és remélem, hogy elég nyitott leszek arra, hogy meghallgassam. Soha nem akarok olyasvalakivé válni, akit nem lehet kiigazítani. De nem kell szőrszálhasogatóvá válnunk. Az egyetlen módja annak, hogy békesség legyen a gyülekezeteinkben – és itt hadd mondjam azt, hogy
Nekem is ezt kell tennem időnként. „Hm, megbántottak, hm, hm” Ilyenkor azt mondom, „Gyere csak ide, Joyce. Jól van, akkor most változtass a hozzáállásodon, tedd félre magadat, és ne légy olyan érzékeny. Biztos, hogy naponta kb. 30x te is megbántasz másokat, szóval lépj túl ezen, és legyen szép napod. Jól van uram, köszönöm.”
A biblia azt mondja, hogy a szeretet elfedezi a bűnt, így a megbántást is. Ha valaki megbánt, a lehető legrosszabb dolog az, ha mész és mindenkinek elmondod. Mert ha valakire mérges vagy, és csak beszélsz és beszélsz, és beszélsz, és beszélsz róla, akkor ez újra és újra felkavar téged. Olyan ez, mint amikor van egy seb a kezeden, és amikor kezd gyógyulni, és szépen bevarasodott, akkor fogod magad, és mindig leszeded azt róla, és újra vérezni kezd. Tudod mi történik ha ezt teszed? Olyan mély lesz a seb, hogy soha nem fog meggyógyulni. Ezért nem kell beszélned a történtekről - „Hát, el sem fogod hinni, hogy mit tettek velem.” Beszélj erről Istennek. Ha mindenáron beszélni akarsz róla, akkor beszélj róla Istennek. Ha legközelebb mérges leszel valakire, menj, és zárd magadra az ajtót, és mond azt, „Istenem, nem megyek ki innen, amíg nem segítesz túllépni ezen. Te azt mondtad, hogy ne maradjak mérges, de most legszívesebben leverném a fejüket, ezért addig itt maradok veled, amíg nem adsz nekem kegyelmet túllépni ezen.” „Addig maradok itt, amíg nem tudok úgy kisétálni, hogy mosollyal az arcomon tudok velük beszélni anélkül, hogy keserű lennék.” Ezt kell tenned. És az Isten igéjével kell harcolnod a gonosz ellen. Elő kell venned a Bibliádat, és minden igét meg kell keresned, ami a haragról szól. Minden igét meg kell keresned, ami arról szól, hogy ne sértődjünk meg. Vagy 20 igeverset el kell olvasnod a szeretetben járásról, és az ige képessé tesz majd téged arra, hogy visszamenj és úgy viselkedj, ahogy kell. Különben csak az érzéseid szerint jársz.
Elképesztő az Isten igéjének ereje. És csak hogy emlékeztesselek benneteket, mert ez nem egy új dolog: mindannyiunknak emlékeznie kell, hogy milyen erőteljes dolog az imádság. És ha nem imádkozunk, akkor nem nyitunk ajtót Istennek arra, hogy ő cselekedjen. Az imáink azonban nem működnek, ha nem hittel imádkozunk. A hitünk pedig akkor nem működik, ha nem járunk szeretetben. Nos, hadd mondjam el újra, mert szeretném, ha mindenki emlékezne erre: ha imádkozol, és úgy érzed, hogy az imáid nem működnek, és úgy érzed, hogy a dolgok nem úgy működnek az életedben, ahogy kellene, akkor miért nem lépsz hátra kicsit, és vizsgálod meg, hogy vajon szeretetben jársz-e. Tudjátok, a következő kérdést szerintem mindannyiunknak meg kellene kérdeznünk magunktól: „Mit teszek azért, hogy valaki életét jobbá tegyem?”
Hányan vannak köztetek, akik beismerik, hogy „Ez bizony nekem szólt,, meg kell bocsátanom valakinek”? Hadd lássam a kezeket... jól van. Álljatok fel. Tudjátok, mi szeretünk benneteket. Komolyan gondolom ezt. Tudom, hogy nem ismerlek mindenkit név szerint, és nem tudok mindenkihez odamenni. De ti nem is tudjátok, milyen sokat jelent számomra, hogy nézitek az adásokat, és hogy az ige, amit prédikálok, megváltoztatja az életeteket. Elképesztő dolog, hogy Isten mit tesz az igéjén keresztül, igaz? Nos, hadd mondjak valamit.
Én pedig a következőt ígérhetem számodra - és ez az igéből származik, szóval valójában ez Isten ígérete a számodra - ha megteszed, amit ő az igében mond neked, ha azt választod, hogy megbocsátasz, hogy nem mérgelődsz tovább, imádkozol azokért, akik bántottak téged, többé nem beszélsz róluk negatívan, nem terjesztesz róluk pletykát, és a tőled telhetőt megteszed, hogy rendbe hozd a kapcsolataidat, akkor az ígéret az, hogy az érzéseid meg fognak változni. A szellemi érettség dióhéjban a következő – és ezzel be is fejezem a mai konferenciát-:
Feliratos változat:
A szavazás végeredménye az lett, hogy fele-fele arányban szeretitek a feliratos és az alámondásos változatot, tehát továbbra is olvashatjátok Joyce Meyert.
A felirat a Charis TV fordításának a felhasználásával készült
Alámondásos változat:
Tehát, hogy is állsz a szeretetben járással? Beszéljünk erről. Olvasd el az 1.János 3:21-et. Tanulmányozod a szeretetet? Minek a tanulmányozásával töltöd az idődet? Mindig a siker, és az anyagi áldás témakörét tanulmányozod? A szeretetet is kell. Ha szeretetben jársz, akkor sikeres leszel. Ha szeretetben jársz, akkor az Isten áldásaival lesz tele az életed. Tudod mit? Amikor imádkozol, az ajtót nyit Isten számára. Az imáidnak azonban hatásosnak kell lenniük. Hittel kell imádkoznod, de a hited nem fog működni, ha nem jársz szeretetben. Időnként, ha nem működnek ezek az alapelvek, akkor elég bátraknak kell lennünk megkérdezni, hogy „Istenem, miért nem működik ez?”
Tudjátok, sok évvel ezelőtt én már szolgálatban voltam, és már sokfelé utaztam. Sokat voltam a rádióban. De nem voltam boldog. Kíváncsi vagyok hány keresztény merné bevallani, hogy „Tudod mit? Értem miről beszélsz, én sem vagyok boldog.” Állandóan elégedetlen voltam. Mindig vártam valamit, ami majd boldoggá tesz, és nem értettem, hogy mi volt a gond. Ahogy elkezdtem igazán Istenhez kiáltani, rájöttem, hogy nem egy másik ruha hiányzott. Nem egy másik nyaralás. Nem az kellett, hogy Dave ne járjon golfozni. Vagy, hogy többé ne nézzen focit. Ezek voltak azok, amikről azt hittem, hogy hiányoztak a boldogságomhoz.
Aztán végül megértettem: nem egy másik személy felelős az én személyes örömömért.
Nem az határozza meg az örömünket, hogy mások mit tesznek, vagy mit nem tesznek. Ha a megfelelő kapcsolatban vagy Istennel, és azt teszed, amit ő mond neked, akkor fikarcnyit sem számít, hogy a többiek mit tesznek, te akkor is örömteli leszel.
Mert az örömünk Istenből fakad, nem pedig a körülményeinkből.
Nos, ez nem azt jelenti, hogy mindig szeretni fogod a körülményeket, hanem azt, hogy Krisztusban van egy hely, ahol felette állhatunk mindannak, ami a világban folyik. Pál azt mondta, „Az a határozott célom, hogy megismerjem őt, és a feltámadása erejét, ami kiemel engem a halottak közül már akkor is, amikor a testemben vagyok.” Ha arra vársz, hogy majd akkor leszel boldog, ha minden körülményed jó lesz, akkor sokáig fogsz várni. Valójában még akkor is várni fogsz, amikor a legtöbben mi már nem is leszünk itt, hanem a mennybe megyünk, mert a körülmények mindig változóak lesznek. Nem akarok negatív vagy lehangoló lenni. De soha nem lesz olyan idő az életedben, amikor azt mondhatod, „Oh, soha többé nem lesz problémám.” Ha ismersz más embereket, akkor mindig lesznek problémáid. És megtanultam valamit az emberekről: bárhová mégy, ők mindig ott vannak.
Nem tudsz elfutni előlük. Isten azonban azt akarja, hogy irgalmasak legyünk velük, hogy szeretetben járjunk, hamar megbocsássunk, és ne sértődjünk meg könnyedén. Már biztosan ti is hallottátok mindezt, de elmondhatom nektek az igazságot? Valószínűleg több olyan ember van ma itt, aki mérges valakire, mint olyan, aki nem. Azért mondok ilyet, mert én sokszor felmértem ezt. Időnként gyülekezetekbe is meghívnak beszélni, és ez az egyik üzenet, amiről mindig beszélek, ami a szeretetben járásról szól, mert úgy érzem, hogy az embereknek nagyon fontos ezt megérteniük. A többi keresztény dolgot mind meg tudjuk tenni. De tudjátok mit?
Ha nem járunk igazán szeretetben, akkor nincs erő semmiben, amit teszünk.
Szóval, valahányszor erről prédikálok, utána megkérem az embereket, hogy akiknek imára van szükségük, azok álljanak fel, mert talán mérgesek valakire, sértettek, vagy meg kell bocsátaniuk, és ilyenkor soha nem fordul elő, hogy a gyülekezet 80%-nál kevesebb ember állna fel... ilyen soha nem fordult elő velem a 30 éves szolgálatom alatt. Gondolkozzunk csak egy percre. Az Egyház 80%-a mérges...80 % ... „Te is mérges lennél, ha úgy bántak volna veled, mint velem.”
De neked nem használ, ha mérges vagy. Ez a lényeg. Nem azt bántod vele, aki rossz volt hozzád. Csakis magadat bántod ezzel.
És igen, normális dolog mérgesnek lenni, ha valaki megbánt, de Jézus nem is azt mondta, hogy soha ne légy mérges. Ő azt mondta, „Ne menjen le a nap a ti haragotokkal.” Más szóval, „Kapsz egy napot, hogy túl tedd magad rajta.”
Sokkal jobban örülök, ha még reggel leszek mérges, és nem este lefekvés előtt.
Mert így több időm van dolgozni az ügyön. Az már kemény, ha rögtön lefekvés előtt leszel mérges arra, akivel együtt kell aludnod. Na, az kemény dió. „Az úr szeretetével szeretlek téged.” Én bizony aludtam már a matrac szélén úgy, hogy még véletlenül se érjek Dave-hez. „Én hozzád nem érek!” Egész éjjel ott feküdtem és fáztam, mert nem akartam takarót kérni tőle.
Dave pedig mit csinált eközben? (horkol) És én mit csináltam? A matrac szélén aludtam, miközben megfagytam, „jaj, olyan mérges vagyok rá...” Másnap mikor felkeltem, ő jól érezte magát, nekem meg fejfájásom, nyakfájásom és hátfájásom volt, és semmit sem aludtam. Na akkor kinek ártottam? Magamnak! Ennél okosabbnak kell lennünk, hogy ne ártsunk magunknak olyan butaságokkal, amik amúgy sem oldanak meg semmit.
Amikor megbocsátasz valakinek, magadon segítesz.
Mert Isten azt mondja, hogy ő a te védelmeződ és ő igazságot hoz majd az életedbe, ha te elengeded a dolgokat. A magyarázó biblia szerint, „engedd el, dobd le, és hagyd ott a sérelmeket”. Néhányatoknak van pár dolog, amit el kellene engednetek, le kéne dobnotok, és itt kéne hagynotok. Mi pedig bezárjuk majd az épületet, hogy ne is jöhessetek vissza értük. Néhányatok olyan régóta morgolódik bizonyos dolgok miatt, hogy most már ideje lenne elengedni azokat. „Nos, a te személyiséged egyszerűen csak irritál engem.” Nos, a tiéd meg másokat irritál. „De én emlékszem, hogy te mit tettél 1902-ben, amikor összeházasodtunk...” Dave azt mondogatta nekem régen, „Hogy tudod te ezt mind megjegyezni?”
A minap egy valamivel korábbi időszak feljegyzéseit olvastam a naplómban. Én olyasvalaki vagyok, aki szereti reggelente leírni, hogy mi folyik épp az életében. Szóval egy néhány hónappal korábbi bejegyzést olvastam, és volt egy nap, amikor azt írtam, hogy „Te jó ég, Dave és én nagyon összevitatkoztunk ma. Nagyon felmérgesített, bla-bla-bla.” És annyira örültem, mert most nem emlékeztem, hogy min vitatkoztunk. Arra gondoltam, „Isten tényleg megváltoztatott.” Mert próbáltam visszaemlékezni, de nem tudtam. És hadd mondjam azt, hogy 30 évvel ezelőtt bizony emlékeztem volna. Ez mindent megmagyaráz, nem kell tovább ecsetelnem.
Isten megbocsát nekünk, ezért mi is megbocsáthatunk másoknak. Az egyik dicsőítő dal arról szólt ma, hogy „Megbocsátottál, ezért én is meg tudok bocsátani.” Isten nem kéri, hogy olyat adj, amit te nem kaptál. Ő szeretetet ad neked, ezért te is szerethetsz másokat. Ő irgalmat ad neked, ezért te is irgalmat mutathatsz mások felé. Mi úgy jövünk hozzá, mint akik csődbe mentek.
Nem tudunk szeretetben járni, hacsak előbb el nem fogadjuk Isten szeretetét. Isten megbocsát, ezért mi is megbocsáthatunk másoknak. És minél gyorsabban megteszed, annál könnyebb.
Minél tovább forgatod magadban a dolgot, minél tovább gondolkozol rajta, annál mérgesebb leszel, annál mélyebb gyökeret ereszt benned az, és annál nehezebb lesz megszabadulni tőle. A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy választás. Azt választod, hogy ledobod, és elengeded. Tudjátok mit szoktam mondani? „Sajnálom gonosz, nem csinálom ezt.” Csináltam eleget. Hányan tudjátok, hogy miről beszélek? Keserű voltam, nehezteltem, mérgelődtem, nem bocsátottam meg, frusztrált és ideges voltam. de többé nem teszem. Voltam ezen a ponton, és nem akarok oda visszakerülni.
Jót tenne neked, ha a jövőben te is így tennél. Nyisd ki a szádat és mond azt: „Sajnálom gonosz, nem csinálom ezt.” Arra is rájöttem, hogy ha Dave-el összevitatkozunk, akkor minél hamarabb kezdek újra beszélni hozzá, annál könnyebb.
Jobb legyűrni a büszkeségemet, átölelni őt, és azt mondani, „Szeretlek, sajnálom, ha megbántottalak” – még akkor is, ha nem gondolom, hogy bármi rosszat tettem.
Inkább ezt teszem, minthogy mérgelődjek. Persze továbbra is mondhatod, „Te nem tudhatod, hogy mit tettek velem.” Igen, az emberek borzalmas dolgokat tesznek más emberekkel. Én azonban arról beszélek, hogy semmi haszna számodra annak, hogy ha mérges vagy. Összezavarja a szellemi életedet. A biblia szerint ilyenkor még dicsőíteni sem tudsz. Amikor az ajándékodat viszed az oltárhoz, ha panaszod van testvéred ellen... valójában azt mondja, hogy ha a „Te testvérednek panasza van ellened, akkor hagyd ott az ajándékodat” és menj és igyekezz megbékülni a testvéreddel. Még csak nem is azt mondja, hogy „Ha te mérges vagy rá”, hanem azt mondja, „Ha ő mérges rád.” Nos, miért kellene ezt tennem? Azért, mert Isten azt akarja, hogy békét teremtsünk, ne csak békességben élő emberek legyünk, de békét is teremtsünk, és tartsuk is azt fenn. Teremts békét. Próbáld elsimítani a dolgokat az emberek között. Ha valaki neheztel rád, és mérges rád, és valahányszor a közelében vagy, érezhető a feszültség, akkor menj oda hozzá, és mond azt, „Nézd, ha elkövettem ellened valamit, ha megbántottalak, akkor nagyon sajnálom.
Beszélhetnénk erről? Mert Istennek nem kedves ez, ne legyen köztünk feszültség.” Tudjátok, engem annyira elszomorít az, ahogyan a keresztények élnek, és még jobban elszomorít az a zűrzavar, amit a gyülekezetekben látok. A kórus tagok mérgesek a dicsőítés vezetőre. A vezetők mérgesek a pásztorra. A gyülekezeti tagoknak nem tetszik, amilyenre lefestették a bejárati ajtót. Nem tetszik nekik az alkalom hossza, és nem tetszik nekik az új parkoló, bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla-bla bla-bla-bla.
Legyetek boldogok. Örüljetek, hogy van hová menni. Miért gondolod, hogy te jobb munkát végeznél, ha te irányítanád a gyülekezetet? „Nos, a helyükben én ezt tenném, azt meg nem.” Fogalmad sincs, hogy mit tennél, és nem vagy a helyükben, úgyhogy ezt fejezd be. Elképesztő, hogy mennyivel több panaszlevelet kapunk annál, mint amennyi pozitív tartalmú levelet. Mert megváltoztattam a műsorokat a TV-n. De én akartam ezt. Ez az én műsorom.
Felvettem valakit, aki megtervezte ezt. Mert szeretném elérni a fiatalabb generációt, és ezért törekszem egy kicsit modernebb hangvételre. És ha tudni akarjátok az igazságot, azon igyekszem, hogy az adások kevésbé tűnjenek vallásosnak. „De miért tennél ilyet? Te egy keresztény előadó vagy.” Azért, mert a világ kiábrándult a vallásból. És azt akarom, hogy elég hosszú ideig hallgassanak mielőtt rájönnének, hogy ki is vagyok, hogy mire rájönnek, addigra Isten megváltoztassa az életüket. Mint ahogy azzal a férfival történt, akinek tegnap hallottátok a bizonyságát.
És ha tudni akarjátok az igazságot, nekem ugyan tetszik az új műsor, de nem annyira mint a korábbi, mert én szerettem az elegáns dolgokat... mindazt, ami a korábbiakban volt. De én nem akarom azt, hogy a fiatalok ne tudjanak azonosulni velem. Nem akarom, hogy rám nézzenek és azt mondják, oh, ez egy öreg csont akinek fogalma sincs, hogy mi megy ma a világban. És azért kaptam pár jó visszajelzést is. Például megváltoztattam kicsit az öltözködésemet. És valaki azt írta, „Tudjátok, én fiatal vagyok...” Ez egy 20-as éveiben járó fiatalember volt, és azt mondta „szeretem Joyce-t, és sokat tanultam tőle, mindig őt hallgatom. Amikor rájöttem, hogy azért változtatta meg az öltözködését, hogy jobban kapcsolódni tudjon a fiatalabb generációhoz, akkor úgy éreztem, hogy szeret minket, és elég fontosak vagyunk neki ahhoz, hogy megtegye ezt.” Tudjátok, mi nem mindig tehetjük azt, vagy kaphatjuk meg azt, amit szeretünk. Volt pár ember, aki azt írta: „Nem tetszik az új műsor. A régi jobban tetszett.” Nos, sajnálom. Most akkor a műsor kedvéért nézel engem, vagy a tanítás miatt?
És tudjátok mit? Ez is mind a szeretetben járás témaköréhez tartozik. Ha állandóan hibát keresel és leveleket irogatsz embereknek, hogy megmondd, ami nem tetszik, akkor az nem szeretetben járás. Persze, ha tévedésben vagyok, és valaki úgy érzi, hogy teológiailag elcsúsztam, és ez tényleg fontos kérdés, akkor igen, mondja meg, és remélem, hogy elég nyitott leszek arra, hogy meghallgassam. Soha nem akarok olyasvalakivé válni, akit nem lehet kiigazítani. De nem kell szőrszálhasogatóvá válnunk. Az egyetlen módja annak, hogy békesség legyen a gyülekezeteinkben – és itt hadd mondjam azt, hogy
Ha nincs békesség, akkor erő sincsen.
Az az egyetlen módja annak, hogy békesség legyen a gyülekezeteinkben, az életünkben, a kapcsolatainkban, ha befejezzük a kicsinyes viselkedést. A legtöbb dolog, ami miatt az emberek mérgesek, nem is éri meg a mérgelődést. „De te megbántottál.” Nos, a válaszom erre: tedd magad túl rajta. Ne legyetek már annyira érzékenyek. A Biblia azt mondja, hogy a szeretet az nem sértődékeny. „Nem tehetek róla, én csak megbántódom.” De igen, tehetsz róla, mert a Biblia azt mondja, hogy ne bántódj meg. El kell beszélgetned magaddal. Le kell ülnöd magaddal, és el kell beszélgetnetek.
Nekem is ezt kell tennem időnként. „Hm, megbántottak, hm, hm” Ilyenkor azt mondom, „Gyere csak ide, Joyce. Jól van, akkor most változtass a hozzáállásodon, tedd félre magadat, és ne légy olyan érzékeny. Biztos, hogy naponta kb. 30x te is megbántasz másokat, szóval lépj túl ezen, és legyen szép napod. Jól van uram, köszönöm.”
A biblia azt mondja, hogy a szeretet elfedezi a bűnt, így a megbántást is. Ha valaki megbánt, a lehető legrosszabb dolog az, ha mész és mindenkinek elmondod. Mert ha valakire mérges vagy, és csak beszélsz és beszélsz, és beszélsz, és beszélsz róla, akkor ez újra és újra felkavar téged. Olyan ez, mint amikor van egy seb a kezeden, és amikor kezd gyógyulni, és szépen bevarasodott, akkor fogod magad, és mindig leszeded azt róla, és újra vérezni kezd. Tudod mi történik ha ezt teszed? Olyan mély lesz a seb, hogy soha nem fog meggyógyulni. Ezért nem kell beszélned a történtekről - „Hát, el sem fogod hinni, hogy mit tettek velem.” Beszélj erről Istennek. Ha mindenáron beszélni akarsz róla, akkor beszélj róla Istennek. Ha legközelebb mérges leszel valakire, menj, és zárd magadra az ajtót, és mond azt, „Istenem, nem megyek ki innen, amíg nem segítesz túllépni ezen. Te azt mondtad, hogy ne maradjak mérges, de most legszívesebben leverném a fejüket, ezért addig itt maradok veled, amíg nem adsz nekem kegyelmet túllépni ezen.” „Addig maradok itt, amíg nem tudok úgy kisétálni, hogy mosollyal az arcomon tudok velük beszélni anélkül, hogy keserű lennék.” Ezt kell tenned. És az Isten igéjével kell harcolnod a gonosz ellen. Elő kell venned a Bibliádat, és minden igét meg kell keresned, ami a haragról szól. Minden igét meg kell keresned, ami arról szól, hogy ne sértődjünk meg. Vagy 20 igeverset el kell olvasnod a szeretetben járásról, és az ige képessé tesz majd téged arra, hogy visszamenj és úgy viselkedj, ahogy kell. Különben csak az érzéseid szerint jársz.
Elképesztő az Isten igéjének ereje. És csak hogy emlékeztesselek benneteket, mert ez nem egy új dolog: mindannyiunknak emlékeznie kell, hogy milyen erőteljes dolog az imádság. És ha nem imádkozunk, akkor nem nyitunk ajtót Istennek arra, hogy ő cselekedjen. Az imáink azonban nem működnek, ha nem hittel imádkozunk. A hitünk pedig akkor nem működik, ha nem járunk szeretetben. Nos, hadd mondjam el újra, mert szeretném, ha mindenki emlékezne erre: ha imádkozol, és úgy érzed, hogy az imáid nem működnek, és úgy érzed, hogy a dolgok nem úgy működnek az életedben, ahogy kellene, akkor miért nem lépsz hátra kicsit, és vizsgálod meg, hogy vajon szeretetben jársz-e. Tudjátok, a következő kérdést szerintem mindannyiunknak meg kellene kérdeznünk magunktól: „Mit teszek azért, hogy valaki életét jobbá tegyem?”
„Mit teszek én személyesen, hogy valaki életét jobbá tegyem?”
És ha a válasz az, hogy „semmit”, akkor azt kell mondanod, hogy „Istenem, mutasd meg, hogy mit tehetek másokért, mert hadba vonulok az önzőség ellen. Nem élek többé úgy, mintha én lennék az univerzum közepe. El fogok feledkezni magamról, és kinyúlok másokért. És hiszem, hogy miközben ezt teszem, te majd gondoskodsz rólam.” Így működik ez. Idejövök, szolgálok felétek, és el sem tudom képzelni, hogy Isten milyen jó dolgokkal vár, amikor majd hazaérek. Amikor odaadod az életedet valaki másért, akkor Isten mindig gondoskodni fog rólad. Márk 11:22, Jézus így válaszolt nekik: "- Folyamatosan - higgyetek Istenben! Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” Tehát menjetek és imádkozzatok hittel. „Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek,” Tehát kérnünk kell… „megkapjátok, és meg is adatik nektek. És amikor megálltok imádkozni, ha valaki ellen valami panaszotok van, bocsássátok meg, engedjétek el, dobjátok le és hagyjátok ott a sérelmet , hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. Ha pedig ti nem bocsátotok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.” Ennél egyszerűbb már nem is lehet, igaz? Itt van, tessék. Éljetek hitben. Imádkozzatok és kérjetek Istentől. De jobb, ha meggyőződsz róla, hogy szeretetben jársz. Tudjátok mit? Szerintem Isten számára még csak nem is a hitünk a legfontosabb, bár a biblia azt mondja, hogy hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Kell, hogy legyen hitünk. De úgy hiszem, Isten számára az a legfontosabb, hogy hogyan bánunk másokkal. Ha van egy idős szülőd, akit 6 hónapja nem hívtál fel, akkor menj haza és vedd fel a telefont. „Nos, Isten ments, ők rosszul neveltek engem.” A Biblia nem azt mondja, hogy csak akkor gondoskodj az idős szüleidről és nagyszüleidről, ha jól neveltek. Csak annyit mond, hogy tedd ezt. Ámen?
Hányan vannak köztetek, akik beismerik, hogy „Ez bizony nekem szólt,, meg kell bocsátanom valakinek”? Hadd lássam a kezeket... jól van. Álljatok fel. Tudjátok, mi szeretünk benneteket. Komolyan gondolom ezt. Tudom, hogy nem ismerlek mindenkit név szerint, és nem tudok mindenkihez odamenni. De ti nem is tudjátok, milyen sokat jelent számomra, hogy nézitek az adásokat, és hogy az ige, amit prédikálok, megváltoztatja az életeteket. Elképesztő dolog, hogy Isten mit tesz az igéjén keresztül, igaz? Nos, hadd mondjak valamit.
Ha eldöntöd, hogy megbocsátasz valakinek, az még nem jelenti azt, hogy rögtön másként fogsz érezni vele kapcsolatban.
Van itt 2-3 dolog, amire szeretném, ha odaszánnátok magatokat. Először is, szeretném, ha elkezdenétek imádkozni azokért, akik megbántottak benneteket. A Biblia azt mondja, imádkozzunk az ellenségeinkért, Azért, hogy Isten áldja meg őket. Azt mondja, hogy még azokért is imádkoznunk kell, akik bántalmaztak minket, hogy Isten adjon nekik kijelentést, és megértést, hogy hogyan is viselkednek. Másodszor, a Biblia azt mondja, hogy áldjátok, és ne átkozzátok őket. Az a szó, hogy „áldani” azt jelenti, hogy pozitívan beszélni valakiről. Az „átkozni” szó pedig azt jelenti, hogy gonoszan beszélni valakiről. Ezért többé nem szabad feleslegesen arról beszélned, hogy mit követtek el ellened. Előfordulhat, hogy valamilyen okból beszélned kell róla, Pál is azt mondta, „Alexandrosz, a rézműves, sok rosszat követett el ellenem.” De óvatosnak kell lenned ezzel. Időnként el kell mondanunk dolgokat mások védelme érdekében. De én arról beszéltem, amikor csak azért beszélünk róla, hogy beszéljünk róla valakinek. Ezt be kell fejeznünk. Ha folytatod az imádkozást, és ha már régóta nem beszéltél azzal a személlyel, akkor, ha legközelebb látod, kezdeményezz, és beszélj vele. Lehet, hogy kicsit viszketni fogsz ettől, de tedd meg Isten iránti engedelmességből. Ez nem arról szól, hogy mit érzel. Hanem arról, hogy mire vagy hajlandó az Isten iránti szereteted miatt, rendben?
Én pedig a következőt ígérhetem számodra - és ez az igéből származik, szóval valójában ez Isten ígérete a számodra - ha megteszed, amit ő az igében mond neked, ha azt választod, hogy megbocsátasz, hogy nem mérgelődsz tovább, imádkozol azokért, akik bántottak téged, többé nem beszélsz róluk negatívan, nem terjesztesz róluk pletykát, és a tőled telhetőt megteszed, hogy rendbe hozd a kapcsolataidat, akkor az ígéret az, hogy az érzéseid meg fognak változni. A szellemi érettség dióhéjban a következő – és ezzel be is fejezem a mai konferenciát-:
Ha győzelmet akarsz az életedben, akkor azt kell tenned, ami helyes, még akkor is, ha rossz érzéseid vannak felőle.
Joyce Meyer