A megértésünk az elménk 'emésztési' folyamata. Az a szint, ahol döntéseket hozunk, következtetéseinket, állásfoglalásainkat kialakítjuk. Pál azt mondja, hogy míg gyermek volt, úgy értett, mint egy gyermek. Ha mint felnőtteknek, a megértésünk még mindig kezdetleges és gyerekes, akkor könnyen éretlen következtetésekre juthatunk. A gyerekes bölcsesség az egyik legveszélyesebb dolog lehet – különösen egy megsebzett felnőtt elméjében.
Nagyon sok gyermek, aki felbomlott családban nőtt fel, élete egy adott pontján arra a látásra jut, hogy az ő hibája, az ő vétke, hogy apja és anyja különvált. Sokan megpróbálják saját vállukra venni zaklatott neveltetésük vétkét és felelősségét, és borzasztó sebeket hordoznak gyerekkori következtetéseik és megértésük következtében.
Gyakran elutasítások, hazugságok és ábrándok védőrétegeit húzzuk fel titkolt fájdalmaink köré (amelyek, mint az igazgyöngy, csupán természetellenes nagyságúvá nőtt, a gyöngykagyló szívébe bekerült idegen anyag irritáló hatására, akörül végbemenő réteges lerakódás képződményei) mindaddig, míg valami erő napvilágra nem hozza őket. Eljön az a nap, amikor a körülmények feszítőrúdja szétfeszíti a kagylót, s a titkokat mindenki számára láthatóvá teszi.
Szükségeink és értékítéleteink koragyermekkori tapasztalatok és összeütközések elegyeként jönnek létre – amikor például lopva kilestél valakit, amint meztelenül éppen kilépett a fürdőkádból, vagy egy lágy simogatás, vagy a tiltott tapizása valakinek, meg a röpke gyönyörök érzése. A sóvárgás, ami felnőttkori dolgainkat is alakítja, egy édeskés kölniillat harmincéves emlékéből, meg egy meleg test érintésének, vagy az arcodat lágyan cirógató selymes haj illatának az emlékéből ered. Akár kész az Egyház foglalkozni ezekkel a témákkal, akár nem, a tény az, hogy a legtöbb férfi olyan kisfiús gondolatokkal van elfoglalva, amelyek úgy szöktek ki gyerekkorukból, és jöttek be felnőttkorukba, ahogy a gőz szökik meg a zuhanyfülkéből.
Ha a szexualitást valakinek az életében korán megbolygatják, az nagymértékben elcsavarhatja és befolyásolhatja egy férfi felfogását a szex és a személyiség témájának egészét illetően.
„Úgy értettem, mint egy gyermek.” Micsoda erőteljes kijelentés! Ami normális egy gyermek számára, halálos lehet a férfi számára, ha még mindig, mint gyermek ért. Már a zakó, meg a férfi is nagyobb. A férfinak már több haja van, nagyobb bicepsze, de többé már nem egy kisbaba; ő 'csinál' kisbabákat. Méretei ellenére gyerekes felfogása, megértése mégis törpévé nyomorítja. A 'tenyésztett törpeség' egy olyan pszichológiai fogalom, amit olyan gyermekek jellemzésére használnak, akik fizikailag törpékké lettek, mert nem voltak kellőképpen táplálva, gondozva, kezelve. A szó szoros értelmében a szeretet és a testi közelség hiánya okozta fizikai visszamaradottságukat. Férfiak milliói maradtak 'törpék' érzelmi világukban és személyiségükben, mert gyermekként megfosztották őket a szeretet és gyöngédség élményeitől.
Habár a férfiaknak is megvannak a 'játékszereik', sokan közülük ezeket fájdalmaik és szégyenük takargatására használják. Megvannak a játékaik, meg a kiművelt megnyilatkozásaik, amik gyakran hencegéssel párosulnak, de a játékszerek még fejlesztésre szorulnak.
Országunkban nagyon kevesen értik meg, hogy nincs lényegi különbség egy elegáns öltönyben, nyakkendőben kuplerájba járó, ott olcsó örömöket kereső, aztán félrészegen hazatántorgó vezérigazgató, és az utcasarkon koszos farmerban, szakadt pólóban egy borosüveget nyakaló, összvagyonát egy reklámszatyorban elbíró hajléktalan emberroncs között. Ugyanaz a rabság. Csupán az egyik rab elegánsabban van öltözve, mint a másik. A különbözőségek mindössze gazdasági, szociális és kulturális jellegűek. Az egyik férfi egy jachton űzi játékait, míg a másiknak csak a kosárpályára telik. S valószínű, hogy közben mindkét férfi, játékai révén, menekülni próbál. Az egyik többet fizet a játékáért, mint a másik, ám a végén egyiknek sem jön össze az igazi menekülés.
Tisztázzuk: nincs semmi rossz abban, ha felnőtteknek játékaik vannak – de tudnunk kell, hogy mire használjuk őket! Néhányan játékainkat azért használjuk, mert szeretnénk önmagunkat jobban ismerni, mások azért, hogy elbűvöljenek embereket, míg megint mások azért, hogy meneküljenek a valóságtól.
Van valami egyetemesen emberi és közös a férfiúságban; nem vagyunk mi annyira különbözőek egymástól! Nem számít, hogy távol-keletiek, kaukázusiak, spanyolok, bennszülött indiánok, vagy afrikai négerek vagyunk-e. Akár jól képzettek, akár írástudatlanok vagyunk, az alapvető szükségeink ugyanazok, és önmagunk kifejezésének képessége kapcsolatban van a 'tarisznyánkban levő színes üveggolyócskák mennyiségével'. Ha több van a tarsolyodban, több dolgot meg tudsz tenni.
A Példabeszédek könyve egy bölcs apának fia számára szóló szenvedélyes írásain keresztül int bennünket is, aki próbálta megóvni az ifjút a 'túl sokat, túl hamar' csapdáitól. Nagyon sokunk nem olvasta el időben szavait. Nem volt egy eléggé türelmes, vagy kellően bölcs apa, aki megóvott volna a fájdalomtól. Elborított bennünket a túl sok. Megzabolázatlan érzelmek kavargásától megmámorosodott fejünk túl sokat habzsolt be túl hamar, anélkül hogy valaha is megoldotta volna a bennünk dúló konfliktusokat.
Nem fogsz rendelkezni a 'férfi-erővel', amíg nem a tiéd a 'fiú-erő'. Valakinek meg kellene mentenie a bennünk lévő gyermeket, és a gyermeket, akit mi magunk nemzettünk. Saját szemünk láttára tétetnek tönkre e gyermekek. Ott haldokolnak az ország bírósági tárgyalásain, és ölik egymást városaink utcáin.
A saját tönkretett gyermekkorunk elképzelhetetlen horrortörténetekbe űzte gyerekeink életét, több erőszakot és gyilkosságot gerjesztve gyerekek szívében, mint amit a történelem során valaha is láthattunk! Pál apostol az Efézusi levél 6:4-ben így figyelmeztetett bennünket: „Ti is atyák ne ingereljétek (angolban: ne provokáljátok haragra) gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” Lehet, hogy annyi sérelmet okoztunk gyermekeinknek, hogy most ők támadnak ránk, hogy megöljenek minket?!
Nagyon sok gyermek, aki felbomlott családban nőtt fel, élete egy adott pontján arra a látásra jut, hogy az ő hibája, az ő vétke, hogy apja és anyja különvált. Sokan megpróbálják saját vállukra venni zaklatott neveltetésük vétkét és felelősségét, és borzasztó sebeket hordoznak gyerekkori következtetéseik és megértésük következtében.
Szerencsétlenségeknek és zűrzavarnak készítünk melegágyat, amikor gyerekkori észleléseinket, vélekedéseinket bevisszük felnőttkori kapcsolatainkba.
Igen, a tönkretett gyermekkor észlelései és következtetései gyakran az alkalmatlanságérzet bénító gondolatainak a fészkévé lesznek. Ilyen benyomások, vélekedések és következtetések egy életre szóló bizonytalanságot hoznak létre. Ebben a pillanatban is – te is és én is – hordozzuk azokat a mély sebeket, amiket más gyerekek metsző megjegyzései, kijelentései okoztak, akik soha nem mérték fel, hogy meggondolatlan gúnyolódó szavaik halálosak voltak. Még nemiségünk megélésére, szexuális életünkre is kihatással vannak azok a korai összeütközések és egyéb kellemetlen események. Sok felnőtt férfi fantáziájában játszódnak le újra megelevenedve sebzett és kificamodott gyermekkoruk forgatókönyvének jelenetei. Mocskos szenvedélyek és kielégítetlen érzéki kívánságok véget nem érő rémálmainak csapdájában telnek napjaik.Gyakran elutasítások, hazugságok és ábrándok védőrétegeit húzzuk fel titkolt fájdalmaink köré (amelyek, mint az igazgyöngy, csupán természetellenes nagyságúvá nőtt, a gyöngykagyló szívébe bekerült idegen anyag irritáló hatására, akörül végbemenő réteges lerakódás képződményei) mindaddig, míg valami erő napvilágra nem hozza őket. Eljön az a nap, amikor a körülmények feszítőrúdja szétfeszíti a kagylót, s a titkokat mindenki számára láthatóvá teszi.
Szükségeink és értékítéleteink koragyermekkori tapasztalatok és összeütközések elegyeként jönnek létre – amikor például lopva kilestél valakit, amint meztelenül éppen kilépett a fürdőkádból, vagy egy lágy simogatás, vagy a tiltott tapizása valakinek, meg a röpke gyönyörök érzése. A sóvárgás, ami felnőttkori dolgainkat is alakítja, egy édeskés kölniillat harmincéves emlékéből, meg egy meleg test érintésének, vagy az arcodat lágyan cirógató selymes haj illatának az emlékéből ered. Akár kész az Egyház foglalkozni ezekkel a témákkal, akár nem, a tény az, hogy a legtöbb férfi olyan kisfiús gondolatokkal van elfoglalva, amelyek úgy szöktek ki gyerekkorukból, és jöttek be felnőttkorukba, ahogy a gőz szökik meg a zuhanyfülkéből.
Ha a szexualitást valakinek az életében korán megbolygatják, az nagymértékben elcsavarhatja és befolyásolhatja egy férfi felfogását a szex és a személyiség témájának egészét illetően.
„Úgy értettem, mint egy gyermek.” Micsoda erőteljes kijelentés! Ami normális egy gyermek számára, halálos lehet a férfi számára, ha még mindig, mint gyermek ért. Már a zakó, meg a férfi is nagyobb. A férfinak már több haja van, nagyobb bicepsze, de többé már nem egy kisbaba; ő 'csinál' kisbabákat. Méretei ellenére gyerekes felfogása, megértése mégis törpévé nyomorítja. A 'tenyésztett törpeség' egy olyan pszichológiai fogalom, amit olyan gyermekek jellemzésére használnak, akik fizikailag törpékké lettek, mert nem voltak kellőképpen táplálva, gondozva, kezelve. A szó szoros értelmében a szeretet és a testi közelség hiánya okozta fizikai visszamaradottságukat. Férfiak milliói maradtak 'törpék' érzelmi világukban és személyiségükben, mert gyermekként megfosztották őket a szeretet és gyöngédség élményeitől.
Habár a férfiaknak is megvannak a 'játékszereik', sokan közülük ezeket fájdalmaik és szégyenük takargatására használják. Megvannak a játékaik, meg a kiművelt megnyilatkozásaik, amik gyakran hencegéssel párosulnak, de a játékszerek még fejlesztésre szorulnak.
Országunkban nagyon kevesen értik meg, hogy nincs lényegi különbség egy elegáns öltönyben, nyakkendőben kuplerájba járó, ott olcsó örömöket kereső, aztán félrészegen hazatántorgó vezérigazgató, és az utcasarkon koszos farmerban, szakadt pólóban egy borosüveget nyakaló, összvagyonát egy reklámszatyorban elbíró hajléktalan emberroncs között. Ugyanaz a rabság. Csupán az egyik rab elegánsabban van öltözve, mint a másik. A különbözőségek mindössze gazdasági, szociális és kulturális jellegűek. Az egyik férfi egy jachton űzi játékait, míg a másiknak csak a kosárpályára telik. S valószínű, hogy közben mindkét férfi, játékai révén, menekülni próbál. Az egyik többet fizet a játékáért, mint a másik, ám a végén egyiknek sem jön össze az igazi menekülés.
Tisztázzuk: nincs semmi rossz abban, ha felnőtteknek játékaik vannak – de tudnunk kell, hogy mire használjuk őket! Néhányan játékainkat azért használjuk, mert szeretnénk önmagunkat jobban ismerni, mások azért, hogy elbűvöljenek embereket, míg megint mások azért, hogy meneküljenek a valóságtól.
Van valami egyetemesen emberi és közös a férfiúságban; nem vagyunk mi annyira különbözőek egymástól! Nem számít, hogy távol-keletiek, kaukázusiak, spanyolok, bennszülött indiánok, vagy afrikai négerek vagyunk-e. Akár jól képzettek, akár írástudatlanok vagyunk, az alapvető szükségeink ugyanazok, és önmagunk kifejezésének képessége kapcsolatban van a 'tarisznyánkban levő színes üveggolyócskák mennyiségével'. Ha több van a tarsolyodban, több dolgot meg tudsz tenni.
A Példabeszédek könyve egy bölcs apának fia számára szóló szenvedélyes írásain keresztül int bennünket is, aki próbálta megóvni az ifjút a 'túl sokat, túl hamar' csapdáitól. Nagyon sokunk nem olvasta el időben szavait. Nem volt egy eléggé türelmes, vagy kellően bölcs apa, aki megóvott volna a fájdalomtól. Elborított bennünket a túl sok. Megzabolázatlan érzelmek kavargásától megmámorosodott fejünk túl sokat habzsolt be túl hamar, anélkül hogy valaha is megoldotta volna a bennünk dúló konfliktusokat.
Nem fogsz rendelkezni a 'férfi-erővel', amíg nem a tiéd a 'fiú-erő'. Valakinek meg kellene mentenie a bennünk lévő gyermeket, és a gyermeket, akit mi magunk nemzettünk. Saját szemünk láttára tétetnek tönkre e gyermekek. Ott haldokolnak az ország bírósági tárgyalásain, és ölik egymást városaink utcáin.
A saját tönkretett gyermekkorunk elképzelhetetlen horrortörténetekbe űzte gyerekeink életét, több erőszakot és gyilkosságot gerjesztve gyerekek szívében, mint amit a történelem során valaha is láthattunk! Pál apostol az Efézusi levél 6:4-ben így figyelmeztetett bennünket: „Ti is atyák ne ingereljétek (angolban: ne provokáljátok haragra) gyermekeiteket, hanem neveljétek azokat az Úr tanítása és intése szerint.” Lehet, hogy annyi sérelmet okoztunk gyermekeinknek, hogy most ők támadnak ránk, hogy megöljenek minket?!
