Joyce Meyer: Változtasd meg a gondolkodásodat 1. (videó)

„Semmi sem változik addig, amíg az elménk meg nem változik." Joyce Meyer mai tanítása a változásról szól. Arról, hogy miként tudod megváltoztatni a gondolkozásod úgy, hogy utána az életed más területén is változás álljon be. Gondolkozz másként a változásról!

Nos, Sokszor hallottam, ahogy az emberek azt mondták, „Teljesen rossz életem.” Rájöttem, hogy amikor erről van szó, akkor ennek az oka az, hogy rossz a gondolkozásuk. Ma arról szeretnék beszélni, hogy miként tudjuk ezt megváltoztatni annak érdekében, hogy elkezdhessük élvezni az életünk mindennapjait.

Ezen a hétvégén a változásról fogunk beszélni. Megpróbáltam valami nagyon frappáns címmel előállni, de végül csak annál maradtam, hogy „változás”. Erről fogok beszélni. Ez lesz a címünk. Úgy tűnik, manapság ez a kulcsszó, a „változás”. Úgy hiszem, hogy Isten is szereti a változást. Szerintem Isten állandóan mozgásban van. Ő mindig halad valamerre.

Tehát, az lesz az első dolog, amiről ma beszélni szeretnék, hogy meg kell változtatnunk a gondolkozás-módunkat, mert

soha semmi nem fog megváltozni az életünkben, hacsak el nem kezdünk másként gondolkozni.

Úgy hiszem, sokszor szeretnénk változást. Azonban mégis ugyanúgy akarunk gondolkozni, mint ahogy mindig is tettük. Ugyanúgy akarjuk tenni a dolgokat, mint ahogy mindig is tettük őket.
Nos, Ha a dolgokat úgy tesszük, ahogy mindig is tettük őket, akkor nem várhatjuk, hogy másfajta eredménnyel járjunk, mint ahogy az a múltban történt. Úgy hiszem, sokszor azt akarjuk, hogy más emberek változzanak meg, hogy a világ változzon meg, de nagyon ritkán jut eszünkbe, hogy mi vagyunk azok, akiknek esetleg meg kell változniuk. Azt akarjuk, hogy valaki tegyen már valamit, de az eszünkbe sem jut, hogy esetleg mi vagyunk azok, akiknek tenniük kéne valamit.
Ezért mi most kilökünk benneteket a kényelmes kis fészketekből, amiben eddig jól elvoltatok. Kihúzkodunk néhány tollat a fészekből. Hadd üljetek csak egy-két tüskén ezen a hétvégén, hogy ráismerjetek, ha nem vagytok elégedettek az életetekkel, akkor ez azért van, mert valaminek meg kell változnia. Azonban elképzelhető, hogy nektek sokkal több közötök lesz ahhoz a változáshoz, mint képzelnétek.

Semmi sem változik addig,

 amíg az elménk meg nem változik. 

Úgy gondolom, hogy az elménk megújítása az egy élethosszig tartó folyamat. Isten újra és újra figyelmeztetett erre az elmúlt néhány hónapban. Azt mondtam magamnak, „fogj el minden gondolatot, Joyce.” „minden gondolatot”, és a „minden” szó, az egy különleges szó. Erre azt gondolhatnánk: „hát miként bizonyosodhatok meg arról, hogy minden gondolatom helyes?”

Isten elvárja, hogy ezt tegyük, és ő belénk is helyezi az ő szent szellemét, hogy meggyőzzön a helytelen gondolkodásról, hogy tudjuk, mikor gondolkozunk helytelenül. Nem számít, hogy Jézus mi mindent szerzett meg nekünk a halálával -meghalt, hogy nekünk nagyszerű életünk lehessen, hogy megbocsáttassanak a bűneink, hogy erőben és győzelemben járhassunk, hogy jó kapcsolatunk legyen Istennel, békességünk és örömünk legyen.

Az angol fordításban a János 10:10 azt mondja, „azért jöttem, hogy életük legyen, sőt élvezzék az életüket.” Nem csak azért, hogy valahogy kibírjuk, amíg majd egyszer a mennybe kerülünk, hanem, hogy „élvezzük az életünket”. De nem számít, hogy mi mindent szerzett meg nekünk a halálával, soha nem fogjuk azokat megtapasztalni, bár lehet, hogy beszélünk róla, imádkozunk érte, vágyódunk utána, vagy valahol a távoli jövőben látjuk ezeket magunk előtt, de soha nem lesz a miénk, hacsak meg nem újítjuk az elménket, és meg nem tanulunk úgy gondolkozni, mint Isten.

Szóval miről gondolkoztál mostanában? Néhányan közületek nem tudják, mert soha nem gondoltok arra, hogy miken gondolkoztok.

Kétszer-háromszor egy nap szánjatok erre egy kis időt, és gondolkozzatok el azon, „miken is gondolkoztam mostanában?” Amikor érzed, hogy az érzelmeid elkezdenek hanyatlani, akkor azt is érzed majd, hogy kezd rossz kedved lenni. Érzed, ahogy mérges leszel valakire. Ilyenkor kérdezd meg magadtól „miről is gondolkozom?”
Tudjátok, ha arra gondolunk, amit mások tesznek velünk, akkor állandóan dühbe gurulhatunk. Ha üldögélünk és arra gondolunk, ami nekünk nem adatott meg, pedig mindenki másnak igen, és azt kívánjuk, bárcsak nekünk is meglenne az a dolog, akkor elkezdjük majd sajnálni magunkat, és nagyon hamar rossz kedvünk lesz.

A jó hír azonban az, hogy mi megválogathatjuk, 

hogy miről gondolkozzunk.

Ez volt számomra a legnagyobb kinyilatkoztatás. Én évekig jártam előtte gyülekezetbe, és mégsem mondta ezt nekem senki, hogy befolyásolhatom azt, amin gondolkozom. Nem kell úgy élnem, hogy „oh, nem tudok változtatni azon, amin gondolkozom.” Úgy értem, ha reggel azzal a gondolattal kelek fel, hogy „depressziós vagyok”, akkor engedek majd ennek, és egész nap depis leszek. Ez így van. Jézus azért halt meg, hogy szabaddá tegyen minket. És az egyik legnagyszerűbb szabadság, az a választás szabadsága.

Nem kell, hogy az elménk egész nap az ördög szemetesládája legyen. Nem kell, hogy egy olyan eszköz legyen számára, amin keresztül elvégezheti a piszkos munkáját. A 2 Korintus 10:4-5 azt mondja, „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására. Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek.” Beleértve a gondolatokat, érveléseket, elképzeléseket és vitatkozásokat, mert a gonosz szeret vitatkozni velünk.

Talán most is, ahogy beszélek, és azt mondom, „te irányítani tudod a gondolataidat”, az ellenség talán vitatkozik veled, „nos, nem igazán tudod ezt megtenni. Nem tudsz változtatni azon, hogy mindig aggodalmaskodsz. Anyu is aggodalmaskodott, meg a nagyi is, te egyszerűen csak egy aggodalmaskodó személy vagy.” Nem, ez nem igaz. Mi meg tudjuk újítani az elménket. Nézzük meg a Róma levél 12. Részét. Semmi sem változik, amíg a gondolkozásunk meg nem változik. A „Bárcsak..” Az nem elég. Igen, az ima erőteljes, és imádkoznunk kell, de az elménket is meg kell újítanunk. Hogyan újítjuk meg az elménket? Ezzel itt, az Isten Igéjével. Ne várd, hogy valaha is győztes keresztény légy, ha nem tanulmányozod a Bibliát.

Személy szerint én úgy gondolom, hogy különbség van az olvasás és a tanulmányozás között. Egyes emberek nem is olvasnak. Aztán vannak azok, akik olvasgatnak egy kicsit, vagy mondjuk, meghallgatnak engem, vagy egyéb TV programokat, de nem tanulmányozzák az Igét. Muszáj tanulmányozni! A biblia azt mondja, hogy „tanulj, hogy kipróbáltnak mutasd magad, olyan munkásnak, aki nem vall szégyent” (angol ford.)
Egy ember sem gondolhatja komolyan, hogy tanulás nélkül orvos lesz belőle. Hányan mennétek olyan orvoshoz, aki soha nem tanult? Hányan akarnátok egy olyan fogorvoshoz menni, akiről tudod, hogy soha nem tanulta a szakmáját?
Nos, ez elég egyértelmű, igaz? Ha győztes keresztények akarunk lenni, és jó eredményekkel akarunk végezni az élet iskolájában, akkor tanulnunk kell. Őszinte leszek veletek. Én hálás vagyok Istennek mindazért, amit tudok, de 32 évembe került mindezt megtanulni, és még mindig, minden egyes nap tanulok. Élethosszig tartó tanulásra van szükségünk. Nos, az isten igéje csodálatos. Nem hasonlít semmi máshoz. Erő van benne. Az isten igéje tele van élettel, és tele van erővel és kenettel. Jézus maga a testé lett ige.

Ez az isten akarata. Ezen keresztül hallhatunk Istentől. Ebből tudjuk meg, hogy ő mit vár tőlünk. Nem szívesen használom a „mágikus” szót, de olyan ez, mintha egy átformáló erő lépne működésbe, amikor igazán odaszánjuk magunkat arra, hogy tanulmányozzuk az Isten igéjét. Ha itt töltöd velem a hétvégét, és hallgatsz engem, akkor úgy is ülhetsz itt, hogy mások ruháit nézegeted, meg azon gondolkozol, hogy mit is fogsz enni, amikor vége van a konferenciának. Úgy értem, attól, hogy itt ülsz, még lehet, hogy valójában gondolatban épp a városban sétálsz, és semmire sem figyelsz oda abból, ami itt zajlik – nem csoda, hogy a gonosz nagyon keményen dolgozik azon, hogy ellopja a koncentrációs képességünket.

Tudjátok, hogy milyen nehéz manapság néhány percnél tovább odafigyelni valamire?
Én komolyan úgy hiszem, hogy ez a gonosz mesterkedése. Olyan sok kép és inger jut el az agyunkig. Olyan, mintha folyamatosan bombázna, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm, bumm! És ez nem jó.
Eszembe jutnak a gyerekeink, akik az összes idejüket a videó játékokkal töltik. Úgy hiszem, nekik még nagyobb problémát okoz majd mindez. Érd el, hogy a gyerekeik gondolkozzanak. Ne hagyd, hogy mindent egy számítógépből merítsenek, vagy valami hasonló gépből. Nem azt mondom, hogy ne használjunk modern technológiát, de meg kell védenünk az Isten-adta képességünket, hogy elmélkedni tudjunk. „elmélkedni” azt jelenti, hogy forgatunk valamit az agyunkban, hogy gondolkozunk rajta, hogy motyogjuk azt a dolgot, tanulmányozzuk, hogy elmerengünk rajta. A biblia azt mondja, hogy ha elmélkedünk az isten igéjén, akkor az teljesen megváltoztat majd minket.

Ne mondjátok nekem, hogy nem tudjátok, hogyan kell elmélkedni, mert pontosan ezt teszitek, amikor aggodalmaskodtok.

Jó néhányunknak semmi problémát nem jelent az, hogy egész nap a problémánkon gondolkozunk. Úgy értem, gondolkozunk rajta, beszélünk róla, gondolkozunk rajta, beszélünk róla, beszélünk, majd gondolkozunk rajta, gondolkozunk majd beszélünk róla, beszélünk róla, gondolkozunk rajta. Amikor viszont az Isten Igéjéről van szó, akkor azt mondjuk „jaj, én ezt egyszerűen nem tudom megtenni.”

A Róma 12:2 azt mondja, hogy „Ne igazodjatok e világhoz – ne legyetek olyanok, és ne alkalmazkodjatok a külső, felszínes szokásaihoz." Más szóval, ne legyetek csak felszínes keresztények, akik egyszer egy héten elmennek gyülekezetbe, a hét hátralévő részét pedig úgy élik, mint a világiak. „hanem változzatok meg – az egész -- értelmetek megújulásával – új példaképekkel, és új hozzáállással--, hogy megítélhessétek – saját magatok számára --: Mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes – a ti számotokra.” Látjátok, én tudom, hogy Isten egy élő Isten. Tudom, hogy Jézus igazi. Tudom, hogy a Szent Szellem itt lakik bennünk, hívőkben. Tudom, hogy mindez működik. Miért? Mert az életem mind bizonyíték erre.

Az áll itt, hogy ha megújítod az elmédet, akkor saját magad ítélheted meg, hogy mi az Isten akarata. Nem is tudjuk, hogy mennyire összezavarodott a gondolkodásunk, amíg el nem kezdjük tanulmányozni Isten Igéjét, amiből meglátjuk, hogy miként kellene gondolkoznunk ahhoz képest, ahogy most gondolkozunk. Megfelelően kell gondolkoznunk saját magunkról. Az egyik legnagyobb problémánk az, hogy nem megfelelően gondolkozunk saját magunkról. Túl sokszor gondolunk arra, hogy „nem tudom megtenni”, és nem elégszer arra, hogy „képes vagyok rá”. Csodát akarsz? Nos, a csodák akkor jönnek majd, ha eldöntjük, hogy képesek leszünk a dolgokra. Nem pedig a „nem vagyok rá képes” hozzáállásokon keresztül.

„Mindenre van erőm a Krisztus által.” „Akkor is boldog lehetek, ha nem a szám íze szerint történnek a dolgok.” „Képes vagyok rá.” „Képes, képes, képes.” Nem pedig „nem vagyok rá képes, nem vagyok.” Nem tudsz megváltozni anélkül, hogy megváltoztatnád a gondolkozásodat. Nézzük meg az Efézus 4-et. Úgy gondolom, sok ember próbál megváltozni, de soha nem változtatták meg a gondolkozásukat. Ugyanúgy gondolkoznak, ahogy mindig is tették. Tudom, hogy én is így voltam ezzel, és biztos vagyok benne, hogy még sokan közületek bajlódnak a helytelen gondolkozásmóddal.

Ameddig csak élünk, szükségünk lesz rá, 

hogy tanításokat halljunk az elméről, 

a beszédünkről és az önzőségről. 

Az Efézus 4:22 szerint „Vessétek le a régi élet szerint való óembert – vegyétek le, és dobjátok el a régi, meg nem újult éneteket - ami a régi életviteleteket jellemezte, és ami a megtévesztésből fakadó csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; és folyamatosan újuljatok meg.” Ez nem egy egyszeri dolog. Nem elég, hogy idejöttök egy hétvégi konferenciára. Folyamatosan újuljatok meg lelketekben és elmétekben – legyen új gondolkozásbeli és szellemi hozzáállásotok a dolgokhoz. Azt is mondhatnánk, hogy minden egyes nap szükségünk van egy gondolkozásbeli és hozzáállásbeli igazításra. Hányan ismertek néhány embert, akikre ráférne egy kis hozzáállásbeli igazítás?

Hányan vagytok elég őszinték bevallani, hogy nektek szükségetek van egy kis igazításra a hozzáállásotokban? Rendben. Ha megteszitek, akkor a következő történik. A 24. Versben az áll „öltsétek fel az új embert.” Tudjátok, amikor ezt megértettem, akkor megtanultam valamit. A 22. Vers alapvetően azt mondja, hogy „többé ne viselkedj úgy, ahogy eddig tetted.” A 24. Vers pedig azt mondja, „és kezdj el úgy viselkedni, ahogy azt Isten várja tőled.” Azonban a híd, ami a kettő között van, az nem más, mint a gondolkozásunk folyamatos megújítása. Olyan ez, mintha itt lennék, és amoda szeretnék eljutni, és csak egy módja lenne annak, hogy odajussak.

Nos, ha keresztény vagyok, és úgy akarok viselkedni, ahogy azt Krisztus várja tőlem, azonban még mindig a régi módon viselkedem, amiről tudom, hogy nem helyes, akkor csak egy módja van annak, hogy átjussak ezen a dolgon, az, hogy naponta megújítsam a gondolkodásomat és a viselkedésemet az Isten Igéje szerint. Isten számára nem kedves a mi helytelen gondolkozásmódunk. És mellesleg, Ő ismeri az összes gondolatunkat is. Minden egyes gondolatot, ami csak az eszünkbe jut. Nem vádlásként mondom ezt, de meg kell értenünk, hogy a gondolataink nagy erővel bírnak.

Úgy hiszem, hogy nem egyszerűen csak a gondolkozásunknak kell megváltoznia, hanem – és most figyeljetek rám -, annak is meg kell változnia, hogy miként gondolkozunk a változásról.

Változtatnunk kell azon, 

hogy miként gondolunk a változásra. 

Nem tudunk úgy megváltozni, hogy csak megpróbálunk változni. Elmondhatom nektek, hogy sok-sok éven keresztül csak próbáltam, próbáltam, próbáltam megváltozni. Olvastam a Bibliát, majd próbálkoztam. Elmentem gyülekezetbe, hallottam egy tanítást, és utána megpróbáltam változni. Van olyan valaki, aki végigcsinálta már ezt? Addig próbáltam, amíg már majd’ belehaltam. Aztán pedig elmondtam Istennek, hogy milyen keményen igyekeztem, azt gondolván, hogy talán majd megsajnál. Nem használt. Aztán előadtam a kis drámámat, és egyszerűen feladtam azzal, hogy „Istenem, én ezt már nem tudom tovább csinálni.”

A következő módon tudunk változni. Hallunk valamilyen igazságot. Meggyőződünk annak igaz voltáról. Azt mondja a Biblia, hogy az Isten Igéje olyan, mint egy tükör. Amikor belenézünk, látjuk, hogy milyennek kellene lennünk, és azt is, hogy milyenek vagyunk. Nagyon szeretek tükörként gondolni az Igére. Tudjátok, előfordulhat, hogy tiszta maszat az arcom, és nem is tudok róla, amíg bele nem nézek a tükörbe. Nos, az életem elég nagy összevisszaság volt, amíg el nem kezdtem belenézni Isten Igéjébe úgy, mintha egy tükörbe néznék. Addig azt gondoltam, hogy mindenki mással volt a baj. Nem tudtam, hogy én voltam a gond.

Vannak itt ma köztetek olyanok, akik azt hiszitek, hogy a házastársatok a problémák forrása, vagy az, hogy nincs elég pénzetek, vagy pedig a világ a probléma. Ha jobb házatok lenne, akkor boldogok lennétek. Nem, valószínűleg bele kell néznetek a tükörbe.

Tehát az első dolgunk az, hogy felismerjük, amit teszünk az helytelen, és megtérjünk belőle, ami az jelenti, hogy hajlandóak vagyunk elfordulni attól a dologtól, hogy sajnáljuk, amit tettünk, és hajlandóak vagyunk elfordulni attól. Az igazi megtérés nem csak annyit tesz, hogy „oh, sajnálom”, hanem azt jelenti, hogy sajnáljuk, és hajlandóak is vagyunk elfordulni attól.

Aztán, ha látjuk, hogy problémánk van, és változni akarunk, akkor az első dolgunk az, hogy Isten segítségét kérjük a változáshoz, mert Isten nélkül nem tudunk változni. Ezután pedig a következő dolog az, hogy

tanulmányozzuk Isten Igéjét abban a témakörben, 

amiben a változásra van szükségünk.

Ha a viselkedésemmel van gondom, akkor nem sokat segít majd rajtam, ha az anyagi áldások témakörét tanulmányozom. Ha rossz a viselkedésem, akkor a helyes viselkedést kell tanulmányoznom. Ha mérges vagyok, akkor az erről szóló témákat kell megvizsgálnom. Ha megbocsátatlanság van bennem, akkor a megbocsátást vagy a meg nem bocsátást kell tanulmányoznom. Ez nem olyan bonyolult. Ha fejfájásod van, akkor nem ragtapaszt teszel a homlokodra. Ha megvágod az ujjadat, akkor pedig nem dugsz oda egy aszpirint. Ez egy egész gyógyszeres-szekrény az életedre. Az Isten Igéje az a gyógyszer, amitől meggyógyul a lelkünk. 

Erő van az Igében. Ha valaki a lelkedbe gázol, és ezért le akarod tépni a fejét, azonban tudod, hogy holnap majd újra munkába kell menned, és meg kell bocsátanod az illetőnek, jól kell viselkedned vele szemben, és azt gondolod, hogy „ezt képtelen vagyok megtenni, mert az érzelmeim a plafonon vannak”, akkor egy kis időt kell adnod magadnak. Vonulj el valahová Istennel. Nyisd ki szépen a konkordanciádat és keress ki mindent, amit csak találhatsz a harag, megbocsátás és megbocsátatlanság témakörben. Olvasd fel hangosan, és fordulj az Igéhez úgy, mintha gyógyszert vennél magadhoz. Mondhatod azt is, hogy „most szépen beveszem az orvosságomat.”

„Most szépen beveszem az orvosságomat és hiszem, hogy ez begyógyítja majd a megsebzett lelkemet.” Látjátok, ez nagyon praktikus. A te Igéd Istenem, az a gyógyszer, ami gyógyulást kell, hogy hozzon. Szóval, képesek vagyunk változni, de nem úgy, ha csak próbálkozunk.

A példabeszédek 23:7 angol fordítása azt mondja, „olyan az ember, amilyennek a szívében gondolja magát.” Egy másik fordítás szerint „olyanná lesz az ember, amilyennek a szívében elgondolja magát.”. Nos, egy kicsit átírtam ezt, és én azt szoktam mondani, hogy „amerre az elme halad, azt követi az ember.”. Ha az elmémet egy nagy habos süteményre állítom rá, akkor megszerzem azt, mielőtt még vége lenne ennek a hétnek. Bizony ám!

Tudjátok, milyenek vagyunk. Ne mondjátok, hogy nem tudtok megtenni valamit. Mi bármit megteszünk, amit akarunk. Semmi értelme azt mondani „nos, nekem egyszerűen nincs időm az Igét tanulmányozni.”

Arra fordítjuk az időnket,

 ami igazán fontos nekünk. 

Muszáj elhinnünk, hogy minden megváltoztatható, Istent kivéve. Ne nézz úgy a gyerekeidre, hogy „hát, ti soha sem fogtok megváltozni.” Ne gondolkozz magadról úgy, hogy „én soha nem fogok megváltozni. A pénzügyi helyzetem sem fog soha megváltozni. Soha nem mászom ki az adósságból. Soha nem lesz semmim. Soha semmi nem fog megváltozni.” Ehelyett azt kell mondanod „minden lehetséges Istennel. Nincs semmi, amit Isten ne tudna megváltoztatni.” Ő ennél sokkal többet megtehet, többet, mint amit te el tudsz képzelni.

Isten bőségesen, túláradóan, minden képzeletet felülmúlóan tud cselekedni. Kérj nagy dolgokat. Légy bátor az imáidban. A Biblia azt mondja, „Isten mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, vagy remélni mernénk, az ő bennünk munkálkodó ereje szerint.” Ne egy rakás kis dolgot kérj, és főleg ne mondd azt, hogy „á, ez soha nem fog megváltozni.” Ehelyett légy bátor és kérj nagy dolgokat, és mondd azt „minden lehetséges Istennel.”

Nos, nincs semmi az ég alatt, ami ne tudna megváltozni, ha egyszer Isten ráteszi arra a kezét.
Van néhány ritka személy a világban, és néhány olyan ember, akiről a Bibliában olvashatunk, akik mertek hinni abban, hogy a dolgok megváltozhatnak. Nehémiás is egy ilyen férfi volt. Szeretném, ha megnéznénk az ő életét. Az város teljesen romba dőlt. A városfalakat ledöntötték, ami azt jelentette, hogy nem volt védelmük az ellenségtől. Bárhová nézett Nehémiás, csak nagy összevisszaságot látott, és mégis mert hinni abban, hogy újjá tudják építeni mindezt.

Nehémiás 1:2-4
„Megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról - akik a fogság után megmaradtak, és Jeruzsálemről.”
(Vagyis, Nehémiás afelől érdeklődött, hogy „hogy van mindenki, mi a helyzet?”)
„Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és a - megerősített - kapui tűzben égtek el.”
Nos, ha ilyesmit hallunk, akkor kell, hogy legyen valamilyen reakciónk erre. Néhány ember talán azt mondaná, hogy „oh, nagyon sajnálom.” Mások talán azt mondanák „valakinek tennie kéne valamit.” Mások talán imádkoznának, hogy Isten oldja meg a helyzetet. Azonban jobb, ha óvatosan imádkozunk, mert amikor kérjük Istent, hogy oldjon meg valamit, akkor esélyes, hogy ő majd rajtunk keresztül akarja megoldani a helyzetet.

Lehet, nem vagytok túl boldogok emiatt. Szeretném viszont, ha lelkesebbek lennétek ezzel kapcsolatban. Ha imádkozol azért, hogy Isten töltse be valakinek a szükségét, akkor jobb, ha óvatos vagy, mert lehet, hogy rajtad keresztül akarja betölteni azt. Isten mondott nekem valamit tavaly. Azt mondta: „Nem akarom, hogy többé olyasmiért imádkozz, amit nem vagy hajlandó te magad megtenni, ha én megadom hozzá a szükséges dolgokat.”

Tehát ha hallunk bizonyos dolgokról, akkor ott történik egy reakció. Sajnos azt kell mondanom, hogy a világban nagymértékű passzivitás van jelen manapság, és mindig mindenki úgy gondolja, hogy valaki másnak kéne tennie valamit, vagy majd valaki más fog cselekedni. Egy kicsit több kéne, hogy szoruljon belénk Nehémiás viselkedéséből.

Mielőtt az életünk megváltozna, 

előbb a gondolatainknak kell megváltoznia.

Ha nem tesszük rendbe az elménket, akkor az életünk sem lesz rendben. A Filippi 4:8 egy igazán csodálatos igevers. Úgy szól, hogy „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe.”
Figyeljetek csak, itt valójában azt mondja, hogy „ezeken a dolgokon gondolkozzatok.” Azt mondja, hogy jó dolgokon kell gondolkoznunk. Olyasmiken, amik a hasznunkra válnak. Ne legyetek olyanok, akik mindig a negatív dolgokra figyelnek, és soha nem feltételeznek semmi jót az emberekről. Saját magatoknak használtok majd, ha jobb és pozitívabb gondolkodásmódot alkalmaztok.

Talán szükséged van arra, hogy megváltoztasd az elmédet. Talán a gondolkozásmódodon kell változtatnod.

A változás mindig szükséges, mielőtt egy új szintre lépnénk.

Ezek nagy szavak, és sok mindenre kiterjednek, de nagyszerű dolgokat eredményezhetnek az életetekben.

A változás csak akkor jön, ha szembe szállunk az életünkben lévő félelmekkel. Nem akkor ha soha nem érzünk félelmet, hanem ha szembe fordulunk velük.