
„Ha odaadod utolsó falatod az
éhezőnek, és segíted az elnyomottakat:
feltámad a sötétségben
világosságod,
és éjszakád olyan lesz, mint a delelő nap.”
és éjszakád olyan lesz, mint a delelő nap.”
(Ézsaiás 58:10, NIV)
Az Egyház Jézus teste. Ha
Jézus itt volna, fizikai testben, mit tenne?
Találkozna a szükségben lévő
emberekkel. Azokat, akik éhesek, megetetné. Segítene azokon, akiknek szüksége
van rá. Mindennek a lényege, amit az Egyház tesz, a szeretetnek kellene lennie,
gyakorlati módon. Nemcsak imának, nemcsak beszelni róla a gyülekezetben, hanem
tényleg tenni valamit, ami hátassal van a világra. Látnunk kell, hogy az Egyház
nem értünk van. Hanem mi, mint egyház vagyunk azért, hogy betöltsük mások
szükségeit.
Fontos, hogy az Egyház
alapjában megváltozzon. A belülre fókuszálás helyett kifelé fókuszáljon. Szeretném
látni, hogy nem „csináljuk” az Egyházat, hanem hogy mi vagyunk az. Jó lenne
látni, hogy az Egyház nem kerüli a nagyon nehéz szituációkat. Közösség
problémákat, szociális problémákat, faji problémákat. De ezt nem kritikus vagy
vádló hozzáállással mondom, hanem inkább úgy, hogy, "Mi vagyunk Krisztus
Egyháza. Ez az, amit tennünk kell, akkor csináljuk jól. "
Azt hiszed, hogy minden
tekintélynek és prédikációnak a pulpitusról kell jönnie. Ez nem igaz. Azoknak
az életeiből kell jönnie, akik Jézust követik. Ez nem arról szól, hogy hogyan
emeljük fel a kezeinket vagy hogy ugrálunk és énekelünk a gyülekezetben, hanem,
hogy tudunk Isten szeretetének csatornája, Isten szenvedélye lenni az
emberekért, és hogyan tudjuk ezt szeretetként közvetíteni. A szeretet cselekvés.
Nem beszélni kell a szeretetről, hanem megmutatni mi az.
„ Az Ő szeretete nem
visszafogott, hanem túláradó volt.
Ő nem azért szeretett, hogy kapjon tőlünk bármit,
hanem, hogy mindenét odaadja értünk. Szeress te is így!”
(Efézusi levél 5:1-2, MSG)
Ő nem azért szeretett, hogy kapjon tőlünk bármit,
hanem, hogy mindenét odaadja értünk. Szeress te is így!”
(Efézusi levél 5:1-2, MSG)
Az Egyház nem téglákból és
falakból épült, nem az ólomüveg ablakok alkotják vagy a templomtornyok, nem
régi kápolnák vagy új, ragyogó istentiszteleti épületek. Az Egyház nem egy
szervezet, nem egy felekezet, nem arra tervezték, hogy morális rendőrség legyen
vagy politikai iránymutató, se a keresztények szociális klubja.
Hanem az Egyház az Ember. Emberek,
akik vágynak Isten kegyelmére. Emberek, akik elvesznek Krisztus szerelmében. A
föld végeláthatatlan határáig, a kultúrák sokféleségében, településről
településre és városról városra, minden szigeten és minden nemzetben, otthonokban
és iskolai folyósokon és színházakban. Találkoznak kávéházakban, és
katedrálisokban, utcasarkokon, és stadionokban. Találkoznak föld alatt es a
szabad ég alatt. Krisztus teste, amelyik a megfelelő időben mozdul, felemelkedik
önzetlen hittel, lebontja a válaszfalakat és elkezdi látni, amit Ő lát, elkezd
az lenni, amire el lett hívva.
A filmről bővebben itt olvashatsz.